Woodstock: Beatles és Jézus hiányzott (1.)

– Miféle kultúra ez, amely ilyen kolosszális felfordulást tud teremteni? – kérdezte a New York Times munkatársa, amikor a woodstocki fesztiválra gyülekező tömeg kellős közepén állva riportban számolt be az addig ismeretlen happening okozta elképesztő közlekedési káoszról, szeretkező és kábítószerező hippikről, a rockzene fellépésre váró ikonjairól – arról a közeledő három napról, amely már az előkészületeivel megrengette Amerikát.

Negyven évvel ezelőtt, 1969. augusztus 15-17. között, New York-tól nem messze rendezték meg azt a mára emblematikussá vált fesztivált, melyről magyar nyelven most jelent meg az első összefoglaló kötet Sebők János tollából, Woodstock népe címmel. Sebők szerint Woodstock annak a nemzedéknek lett a találkozóhelye, amely új értékrendjével, életformájával, kultúrájával bejelentette igényét a következő évtized megreformálására. Értelmezésében Woodstock a legendás hatvanas évek hangulatának, szellemiségének foglalata, a rockzene, a forró nyarak, a hippivilág, a polgárjogi küzdelmek, az ellenkultúra, a kábítószer és az új művészetek sűrítménye.

Közbeszóltak az aggódó állampolgárok
A könyv szinte lépésről lépésre idézi Woodstock világra jöttét. 1967-ben két gazdag család sarja, John Roberts és Joel Roseman hirdetésben keresett befektetési lehetőséget. A zenész-üzletember Art Kornfeld és a menedzser Michael Lang (ő száguldozik majd később motorkerékpáron a Woodstock-filmben) egy nagyszabású fesztivál tervével jelentkezett. A pénz- és az ötletemberek e négyesfogatának közös cége, a Woodstock Ventures Inc. kezdte el a rocktörténelem máig legnagyobb fesztiváljának szervezését.

„Három nap a béke és a zene jegyében!” – ezzel a szlogennel hirdették meg a fesztivált. Eredetileg ötvenezer látogatóra számítottak, a biztonság kedvéért kétszázezer nézőre tervezték, miközben félmillióan landoltak a helyszínen. Csak később derült ki, hogy egymillióan indultak útnak, de a z addig soha nem látott közlekedési dugók miatt ötszázezren nem jutottak el a hipppi happeningre.

Eleinte Wallhill városka határában hozták volna tető alá a gitáron üldögélő fehér galambot ábrázoló plakáttal hirdetett „zenei és művészeti vásárt”, de az ottani Aggódó Állampolgárok Szövetsége elérte, hogy felmondják a helyszín használatára kötött szerződést. Ekkor jelentkezett a huszonéves Elliot Tiber hoteltulajdonos, aki nem csupán a saját birtokát ajánlotta fel a fesztiválnak, de ajánlotta a gazdag tejfarmer, Max Yasgur földjét is. Elliot Tiber két éve könyvet írt arról, hogyan született a woodstocki fesztivál, s egy véletlen találkozáskor tiszteletpéldányt nyújtott át Ang Lee filmrendezőnek, az Oscar-díjas Brockeback Mountain alkotójának. Ő aztán ebből az önéletrajzi kötetből forgatta a Taking Woodstock című filmjét, melyből hiányoznak a koncertrészletek. A produkciót a májusi cannes-i fesztiválon már vetítették, de az Egyesült Államokban az évfordulóra időzítve, augusztus 14-én mutatják be.

Példa nélküli modern exodus
Tibernek köszönhetően talált rá a Woodstock Ventures részvénytársaság a New York állambeli Bethel városka szomszédságában fekvő területre. A környék farmerei a tömegtől félve plakátokkal tapétázták ki a házakat: „Ne vegyetek tejet Max Yasgurtól! Állítsátok meg Max hippifesztiválját!” Más kérdés – mint olvasható a könyvben –, hogy Bethel következő polgármesterének első rendeletében örökre megtiltotta, hogy a térségben a woodstockihoz hasonló tömegrendezvényt szervezzenek...

Sebők példa nélküli modern exodusként jellemzi Woodstock népének felvonulását: tízen- és huszonévesek, fehérek, latinok, feketék, ázsiaiak, yuppie-k, hippik indultak el teherautókkal, iskolabuszokkal, Volkswagen buggie-kal, sportkocsikkal, motorokkal. A „hippi horda” láttán sok farmer tartotta készenlétben a fegyverét, de a fesztivál ideje alatt nem dördült olyan lövés, mint amilyen a Szelíd motorosok hippihősét érte a film végén. Csupán egy haláleset történt: a második nap reggelén egy traktor megpróbált átvágni a domboldalon, halálra tiporva egy, a hálózsákjában alvó tizenhét éves srácot.

Szép gázsit kaptak a fellépők
A kötet fejezeteit a szerző az egykori résztvevők visszaemlékezéseivel spékeli meg. „Mágikus, misztikus utazás volt, egy harmadik típusú találkozással kombinálva” – olvasható a személyes visszaemlékezések egyikében. Azt már egy másik résztvevő mondta Michael Wadleigh-nek a helyszínen forgatott, Oscar-díjas Woodstock című filmjében: „Olyan az egész, mint egy bibliai jelenet!”

A fesztivál három napját elosztották a folk-, a pszichedelikus és a rockzene között. A legnagyobb sztár az ellenkultúra ikonja, Jimi Hendrix volt, akinek akkoriban egyetlen koncertjéért százötvenezer dollárt kért a menedzsmentje, de itt beérték harminchatezerrel. Hendrix ugyanis nem szeretett volna lemaradni a 20. század legnagyobb fesztiváljának ígérkező eseményről.

A végső összeget azonban titokban tartották, nehogy a többi sztár is feltornázza a gázsiját, s abban maradtak, hogy a nyilvánosságnak tizennyolcezer dolláros fellépti díjat vallanak be. A szerző közli Woodstock gázsilistáját is, e szerint például a The Who 12.500, Joan Baez 10.000, Janis Joplin 7.500, Santana 1.500, Joe Cocker 1.375 dollárt vihetett haza.

Zsákos forró kutya helikopterekről
New York állam kormányzója válságstábot hozott létre, amely eleinte katasztrófa sújtotta övezetté szerette volna nyilvánítani a fesztivált területét. Mindeközben a meteorológusok jelezték, hogy az évszázad hurrikánja közeledik a fesztivál helyszíne felé... Mégis elképesztő nagyságú tömeg vándorolt a tejfarmer birtokára, ami miatt a rendezőknek már az első napon le kellett bontaniuk a kerítéseket, a kapukat, s délben azt közölték, hogy a fesztivál ingyenes lesz.

Hol voltak már attól az elképzeléstől, hogy a belépőjegyek mellé mindenki kap majd egy adag meleg ételt... Ingyenkonyhákat állítottak fel, a legközelebbi légibázisról olyan élelmiszer-nyersanyagokat szállítottak, melyekből kondérokban lehetett főzni valamit, s a több százezres tömegre helikopterekről zsákszámra zúdították a hotdogot. Nem véletlen hát – amint ez a Woodstock-filmben is látható volt –, hogy a fesztivál légterében folyamatosan helikopterek repkedtek. Köztük rendőrségiek is köröztek, s a fellépőket légijárművel szállították, mert mint Sebők írja, egy idő után a színpadhoz már csak a helikopterek és a madarak tudtak eljutni. A háborúellenes jelszavaktól hemzsegő Woodstock fellépőit katonai helikopterekkel szállították a világot jelentő deszkákig...

A kötet személyes naplórészleteket idéző bejegyzéseiből megtudjuk, hogy Woodstock nem csupán egy hatalmas koncert volt, hanem életforma is. Egy lány például ezt írta: „Siouxsie lányom a fesztivál három napja alatt fogant, de hogy kitől, nem tudom...” Egy másik emlékező pedig megjegyezte: „A Beatlesen, Bob Dylanen és Jézuson kívül szinte mindenki ott volt.”

(A Woodstock népe című könyv alapján készült összeállításunk holnap 16 órától olvasható második részében a fesztivál koncertjeiről írunk.)

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!