Woodstock: Hippi happening (2.)

„A Beatlesen, Bob Dylanen és Jézuson kívül szinte mindenki ott volt” – írta egy visszaemlékező a woodstocki fesztivál fellépőiről. Sebők János új, Woodstock népe című könyvéből kiderül, hogy a szervezők megpróbálták becserkészni a Beatlest, meg is keresték John Lennont, aki lehűtötte a kedélyeket. Közölte, a Beatles fellépéséről szó sem lehet, Yoko Ono zenekara viszont vállalná. Ez viszont a rendezőknek nem volt ínyére. Bob Dylan a fia betegsége miatt az utolsó pillanatban mondta le a szereplést, így együttese, a The Band nélküle lépett fel. A szerző sorra veszi azokat a zenekarokat, amelyeket nem hozott lázba Woodstock, bár számítottak rájuk.

A Rolling Stones az ősszel induló amerikai turnéjára készült, üzletileg nem tartotta szerencsésnek az ottani fellépést. Lemondta a meghívást a The Doors, a Procol Harum, míg a Led Zeppelin menedzsmentje pedig közölte, hogy nem mennek, mert csak egy zenekar lennének a fellépők között. A Jethro Tull sztárja, Ian Anderson azt mondta, hogy nem kívánja a hétvégéjét mosdatlan hippik között tölteni, és Frank Zappa is mocskosnak, sárosnak tartotta a helyszínt.

Vérszemet kaptak a sztárbandák
S bár maradt bőven fellépő, a szervezőknek szinte könyörögniük kellett, hogy pénteken délután valaki elkezdje a fesztivált. A nyitózenekarnak kikiáltott Sweetwater ugyanis nem érkezett meg idejében a közlekedési káosz miatt. Végül a gitáros Richie Havenst vették rá, hogy elsőként lépjen színpadra, így ő az eredetileg tervezett négy szám eléneklése helyett egy órát töltött a színpadon. A pénteki folknapot a hathónapos terhes Joan Baez fejezte be Joe Hill balladájával, amelyet a politikai meggyőződése miatt börtönbe zárt férjének ajánlott.

Sebők azt is felidézi, hogy már a fesztivál első napján adódtak gondok. A fellépőkkel abban állapodtak meg, hogy a gázsijuk felét készpénzben, felét csekkben kapják meg. Néhány sztárzenekar azonban a koncertje előtt közölte, hogy előre és készpénzben kérik a kialkudott összeget. A rendezőknek azonban a fesztivál ingyenessége miatt nem volt készpénzük. Ennek ellenére a Grateful Dead és a The Who kijelentette, ha nem kapják meg a teljes gázsit, nem lépnek fel. Jó, mondták a rendezők, akkor kiállnak a színpadra és bejelentik, hogy a sztárok a kapzsiságuk miatt nem vállalják a koncertet – miközben persze tudták, hogy egy ilyen bejelentésre lincshangulat alakulhat ki, a nézők darabokra szednék a színpadot is. Végül belementek az alkuba, s légihídon készpénzt hozattak, csak azt kérték a sztárbandáktól: ez maradjon titokban, nehogy a többi fellépő is vérszemet kapjon.

A legjobbak: The Who, Ten Years After
Áramütést viszont többen is kaptak a színpadon, mert megérkezett a jósolt vihar. A Grateful Dead koncertjét eső áztatta, a mikrofonok szikráztak a magas páratartalom miatt. A hippik kedvenc zenekara utóbb elmondta, hogy ez volt életük legrosszabb koncertje – nem is kerültek be a filmbe, s a Woodstock-lemezről is hiányoztak a dalaik. Sebők úgy véli, Janis Joplin sem lehetett büszke erre a koncertjére. A fellépését megelőző délutánt végigbulizta, be is kábítószerezett rendesen, sokkal inkább a VIP-sátorban produkálta magát, mintsem a színpadon.

A könyv írója szerint Woodstock legjobb buliját a The Who-nak és a brit Ten Years After-nek köszönhetjük. Az előbbi a klasszikus számai mellett új rockoperájából, a Tommyból is játszott részleteket. Pete Townshend most is összetörte a gitárját, de egy szemfüles road ezúttal is megmentette a hangszerroncsot, hogy legyen mit legközelebb is összetörni. A Ten Years After gitárosát, Alvin Lee-t pedig Woodstock hősének kiáltották ki.

A fesztiválnak hétfőn hajnali három órakor kellett volna véget érnie, de a Crosby, Stills, Nash&Young és Jimi Hendrix még a fellépésre várt. Ekkorra már csak mintegy százezren maradtak a helyszínen. Jimi Hendrix menedzsmentje mégis ragaszkodott hozzá, hogy a gitáros isten zárja a fesztivált, de amikor hétfőn reggel nyolckor színpadra lépett, már csak huszonötezren vártak rá. Ezt a fellépését az tette legendássá, hogy eljátszotta az amerikai himnusz sajátos feldolgozását, s persze a Hey Joe-val zárta a műsorát.

Egy nemzedék Szentföldje
Woodstockról a New York Times azt írta, hogy a fesztivál helyszíne egy nemzedék Szentföldje. Kétségtelen, hogy Woodstock abban a pillanatban, hogy véget ért, kultikussá vált. Woodstock népe úgy emlékezik arra a három napra, hogy az nemcsak koncerteket jelentett, hanem életformát, lelkiállapotot is. Talán nem véletlen, hogy az eső áztatta Woodstock népére nem csupán száraz ruhákat szórtak a helikopterekről, hanem virágokat is. S az sem véletlen, hogy az egykori résztvevők szinte évente visszajárnak a helyszínre, akiknek – mint Sebők János fogalmaz – Woodstock egyfajta minta volt, melynek a folytatása akár még jobb is lehet.

Vagy inkább lehetett volna, hiszen a könyv is megállapítja: az a három  nap utópia volt, ahonnan nehéznek bizonyult visszatérni a hétköznapok akkori amerikai valóságába. Mindez pedig sokaknak jelentett kijózanító élményt. Mégis, akik woodstockoltak, úgy érezték, a történelem részeseivé váltak. A könyvben idézett visszaemlékezésekből kiderül, hogy sokan megváltoztak utána, például nem vettek fel állati prémekből készült ruhákat, nem ettek húst, tisztelni kezdték embertársaikat, azok másságát. Nem volt erőszak, gyűlölet, s ilyennek szerették volna látni a hétköznapokat is. Valaki mesélte, hogy évekkel később az új munkahelyén így mutatták be: ez az a pasas, aki ott volt Woodstockban... Egy emlékező szerint Woodstockban nem a zene volt a fontos, hiszen ezeket a zenekarokat azon a nyáron más fesztiválokon is hallhatták.

Woodstock népének egyik tagja pedig ezzel a véleményével kapott helyett Sebők könyvében: „Biztos, hogy soha többet nem lesz olyan koncert, mint amilyen Woodstock volt 1969-ben.”

Ezidáig bevált a jóslat...

(A Woodstock népe című könyv alapján készült összeállításunk első részében a fesztivál létrejöttéről írtunk.)

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!