Augusztus

 Most pedig következzék a konkrét válasz a konkrét kérdésre! A magyar nyelv, köszöni szépen, nagyon is jól megvan a magánhangzóival, akkor is, ha egymás mellett több is van belőlük! Kiadó, ráér, ázsiai, Európai Unió. Mindegyik idézett szóban több magánhangzó is van egymás szomszédságában, s még sincs velük semmi bajunk, sőt mindegyiket külön szótagként ejtjük ki. Az azonban kétségtelen, hogy a mindennapi élőbeszédben régen is voltak és ma is vannak olyan egyszerűsítések, amelyek azzal járnak, hogy a két szomszédos hang összeolvad, illetve az egyik kiesik. Már évszáza­­dokkal ezelőtt így alakult ki a gazdauram és gazdaasszony alakból a gazduram, gazdasszony – ezeket általános elterjedtségük miatt már így is írjuk –, de az újabb, főleg népies, bizalmas nyelvhasználatban is százával akadnak ilyenek: ideglenes (

 

Maradjunk annyiban, hogy írásban nem jók ezek az összevont, rövidült formák. Persze élőszóban sem kívánatosak, de ott – főleg az említett beszédkörnyezetben – inkább csak némi pongyolaság vagy népiesség képzete vetül rájuk. Gondoljunk arra, hogy Petőfi is milyen bátran élt velük, még írásban is! Pl. Alku című versében, amikor így írt: „Ha ez a pénz volna csak foglaló, / S még százennyi lenne borravaló, / S id’adnák a világot rá’dásnak, / Szeretőmet mégsem adnám másnak!