Felöltöztetett Mária-szobrok Szegeden

– Ha levesszük a szobrok öltözékét, látható, hogy minden tagukban – térdben, könyökben, csuklóban, könyökben – mozgatható csapokkal illesztették össze valamennyit  – magyarázza Orbán Imre történész, a kiállítás egyik rendezője –. Nem is díszesek, hiszen egyszerű, mindenféle mozgásra alkalmas babákat öltöztettek fel a liturgikus színeknek megfelelően. Ha valaki ruhát készített egy ilyen szobornak, azt a tisztelet jeleként tette – például Mária Terézia királynő sajáét kezűleg varrt palástot a prágai Kisjézus-szobornak. A mi falvainkban ükanyáink, dédanyáink varrtak különböző színű és értékű ruhácskákat, amivel megtisztelték a szobrot és Szűz Máriát. Ugyanakkoir a készítőjének is tekintélyt adott a közösségen belül.

E szobrok a tizennyolcadik században voltak igazán elterjedtek, amikor az egyházközségek leltárt vezettek a ruhákról, hiszen azok értékes anyagokból készültek. A tizenkilencedik században divatba jött, úgynevezett lourdes-i Máriák azután lassanként kiszorították az öltöztetős szobrokat.

– A mi egyházmegyénkben volt iolyan püspöki rendelet, hogyha csak egy mód van rá, ezeket az öltöztetett szobrokat váltsák fel – magyarázza Czank János újkígyósi plébános, a kiállítás szakmai tanácadója. – Nem haragudtak rá, inkább gyerekesnek tartották picit, s úgy vélték, hogy az öltöztetés nem illik a templom méltóságteljes légköréhez. Itt is van olyan, hogy a gyermek Jézusnak emberi hajat ragasztottak. Gyakori, hogy a paraszti viseletet utánzó ruhákba öltöztették a szobrokat, s ezt is többen komolytalannak tartották. Sok helyen a nép ragaszkodott az öltöztetős szobrokhoz – ha nem is a fő helyen, a Mária-oltáron, de hátu, a kórus alatt, vagy a temetőkápolnában azért megmaradtak.

A szegedi kiállítást a szakrális művészetek hetének jegyében nyitották meg, s nem csak öltöztetős Máriák, de körmeneti és prágai Kisjézus-szobrok is láthatóak november tizenötödikéig a Móra Ferenc Múzeumban.

– A hobbim az egyházmegye templomainak végiglátogatása – mondta  el a kiállítás keletkezésének történetét Czank János – Amikor a szobrokat végigfotóztam, felmerült, hogy érdemes lenne bemutatni a világnak: sok templomban művészeti és néprajzi szempontból is értékes tárgyak lelhetők fel, biztosan kíváncsi rájuk a közönség is.

– Nehéz volt a szobrokat összeszedni, különösen azokat, amelyek most is bent vannak a teplomokban, a szakrális térben – magyarázza Orbán Imre. – Az ottani közösségek kis időre is nehezen váltak meg tőlük. Van olyan szobor is, melyet a búcsú idejére vissza kell vinnünk.