Hová vezet a magyarok pesszimizmusa?

A beszélgetésben Dr. Csopaki Gyula, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) elnöke, Prof. Németh Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Posteinerné Toldi Márta, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke és három tudós, Dr. Dinnyés András, az első magyar klónegér „gazdája”, Prof. Domokos Gábor, a Gömböc megalkotója, valamint Losonczi Áron, a fényáteresztő beton feltalálója vett részt.

A fő témák a kreativitás, a tudás, a hozzáállás és az ország helyzete voltak. Abban mindenki egyetértett, hogy az alap, vagyis a kreativitás terén mi magyarok nem szenvedünk hiányt. A problémát leginkább az oktatás színvonalának csökkenése és a diákok érdektelensége okozza. A Bolognai-rendszer legnagyobb hiánya ebben áll, hogy a diákok és a tanárok nem kaptak elég lehetőséget az átállásra, ráadásul alapjaiban nem teszi lehetővé a minőségi oktatást. Nem véletlen, hogy a rendszer nevét adó Bologna nem is hajlandó magára venni a nevet, és az sem, hogy Nyugat-Európában, mint például Belgiumban nem is voltak hajlandók átvenni a mennyiségi oktatás szimbólumává nőtt oktatási-módszert.

De emellett óriási gondot jelent a mentorok és mesterek hiánya, akik adott esetben felkarolnának egy-egy tehetséges diákot, hogy aztán hosszú évek kutatása után talán létrejöhessen egy piacképes termék. A ’talán’ szón van a hangsúly, ugyanis mint Domokos Gábor professzor is elmondta, a kutatások csekély százaléka jut csak el az innováció fázisába, hogy végül termékké váljon és ez teljesen normális.

A diákok segítése és támogatása már korábban, a középiskolai évektől fontos lenne, azonban az egyre romló oktatási színvonal ezt nem segíti elő. Losonczi Áron sikerének hátterében elsőként középiskolai fizika tanára állt, aki a kezdetek kezdetén meglátta benne a lehetőségetés felkarolta. Ezek után jöttek szerencsére a jó egyetemi tanárok, akik megtanították, hogy "lehetnek önálló gondolatai már egy diáknak is". Az elméleti szintről pedig végül a svédországi ösztöndíja során került át a megvalósítás folyamatába, ahol rávilágítottak arra, hogy "egy jó ötletet meg is lehet valósítani". Ez a három fázis elengedhetetlen ahhoz, hogy egy álmodozó diákból sikeres feltaláló lehessen.

A cikk a következő oldalon folytatódik.

Azt persze nem lehet tagadni, a verseny így is óriási, hiszen évente több tízezer pályázatot nyújtanak be a Szabadalmi Hivatalhoz, illetve pályázati céllal az NKTH-hoz, ebből azonban csak a legjobbaknak adatik meg az anyagi támogatás. Ezért is tanácsolják, hogy a pályázatokat érdemes csapatként beadni és a tehetséges fiataloknak nem egyedül, hanem konzorciumokban indulni. A pályázatok nagy száma és az elbírálás hosszú átfutási ideje miatt azonban egyes pályázóknak akár 3-6 hónapot is várniuk kell, míg kiderül, érdemesnek találták-e az anyagukat pénzügyi támogatásra.

A szabadalmak esetén is hosszú az átfutási idő, ami a gyógyszeripari termékek esetében még jelentősebb, hiszen itt be kell bizonyosodnia, hogy a termék semmilyen ártalmas mellékhatással nem jár. Ezzel szemben az informatika és a technológia terén fontos a gyorsaság, hiszen ezen ágazatok fejlődése olyan mértékű, hogy néhány hónap vagy egy év alatt már egy-egy termék elavulttá is válhat.

A gyorsasághoz, azonban nem elegendő a hivatalok gördülékenységének növelése és a bürokrácia csökkentése, Posteinerné Toldi Márta szerint a kutatók körében lévő általános tudatlanságot is meg kell szüntetni és megtanítani a diákoknak már az egyetemen is, hogy ilyen esetekben kihez és hova kell fordulni, hogy egy-egy találmányt minél gyorsabban le lehessen védetni. Külföldön, sok helyen ezt a tudósok helyett, kifejezetten erre specializálódott szabadalmi ügynökök végzik, akik segítenek eligazodni a jogszabályi rendszerek dzsungelében.

Ami viszont nem jogi és pénzkérdés az a társadalom és az ország állapota, s ez párhuzamban áll, az innováció helyzetével. Dr. Dinnyés András szerint amíg a magyar társadalom hozzáállása ennyire negatív mindenhez és mindenkihez, addig szinte lehetetlen hazacsábítani a külföldön élő és dolgozó magyar tudósokat, illetve a külföldieket hosszabb távon megtartani. Mint mondta ez a negatív életkép elijeszti őket és a honvágy, a kihívás ellenére is inkább visszamennek Európa más országaiba vagy Amerikába.

A válságról pedig mindössze annyit mondott: hogyan lehetséges, hogy például Kína a válság idején megsokszorozta a kutatásra fordított pénz mennyiségét? Egyszerűen úgy, hogy felismerték, a tudásban és a kutatásban áll a jövő, amit ha támogatnak, akkor az az országban marad, így a válság után újult erővel robbanhatnak be a nemzetközi piacokra.