Huzella Péter: kalákából szólóba

Építészként végzett, de valamit azért az sejtetni engedett a jövőjéből, hogy az általános iskolában Gryllus Danika mellé ültették. El is töltött húsz évet a Kalákával, melynek tagjaként Kossuth-díjat is kapott. Jövőre lesz tizenöt éve, hogy Huzella Péter kibújt a sikerkalákából s szólóban járja az országot és a világot. Azóta „Csak Huzella”, miként mostanában évfordulós koncertsorozatát hirdetik. E hónap végén ugyanis a hatvanadik születésnapját ünnepli nagy zenei dínom-dánommal. Huzella zeneszerző, énekes-gitáros, előadóművész valóságos zenei intézmény, egyszemélyes zenekar. Zenei sokoldalúsága lenyűgöző: írt háromperces dalokat, musicalt, zenés gyerekdarabokat, verseket zenésített meg, filmzenéket szerzett, tévéműsorral rukkolt elő.

Ha a Kalákán kívül másról nem, hát a Nálatok laknak-e állatok?, vagy a Szabad-e bejönni betlehemmel? című zenés könyveiről majdnem mindenkinek beugrik a neve. Az éles emlékezetűekben felvillan a kilencvenes évek Merlin Színházából a Hetvenhét című gyerekdarabja, melynek egyszerre zeneszerzőjeként és főszereplőjeként  szerepelt. Az évtized végén ő hozta tető alá a négy és fél évig jól menő Zenegér interaktív televíziós gyermekműsort, amely különdíjat nyert Japánban az oktatási műsorok nemzetközi fesztiválján. Ő írta a Magyar népmesék és a Mesék Mátyás királyról című rajzfilmsorozat néhány epizódjának a zenéjét is. Mácsai Pállal zenés Villon-estet hozott össze, amely lemezre is kerül, nyaranként Trubadúrtáborokat szervezett, tanít a Krónikás Zeneiskolában, A konszolidáció gyermekei címmel összegyűjtötte Zalán Tibor rockballadáit. Utóbbival közösen írta az Angyalok a háztetőn és a Tudod-e, hol van Garabonciás? című gyerekdarabokat is.

S mindemellett bőven akadt ideje, hiszen Rátóti Zoltán színésszel és Tóth István zenésszel „felépítette” a Neil Young Sétány nevű formációt, amely a Woodstock-legenda szerzeményit játssza az Omega egykori szövegírójának, Sülyi Péternek magyar szövegeivel.

Huzella Péter garabonciás mögött már most olyan életmű van, mintha kétszer hatvan év alatt hozta volna össze...