Nyomorgott is a grófkisasszony

Később aztán már zagolnia sem igen volt szabad, hiszen mindentől eltiltotta a diktatúra. Hát igen, a hazáért oly sokat tett Nádasdy-család tagjának lenni megbocsáthatatlan bűn volt az ötvenes évek elején. Borbála 1939-ben született, gróf Nádasdy Pál lányaként. Az apa, szülei második fiaként, nem volt a hitbizomány ura, de természetesen gazdagságban, kényelemben élt.

Ennek ellenére a kifinomult, művelt férfi és felesége családias meghittségben nevelte két kislányát, a minden fényűzés nélküli, vidékies csendességben. A háború utáni kommunista diktatúra szétverte a magyar arisztokráciát, tekintet nélkül tagjainak személyes érdemeire, a hazának tett szolgálataira, egy kalap alá véve mindenkit. Szétesett a fiatal Borbála családja is. Az apa hadifogoly volt, majd szenet lapátolt, az anya pincérkedett, a lányok nem tanulhattak tovább, éheztek, fáztak, osztozva e sorsban osztályuk minden olyan tagjával, aki itthon maradt. Pedig ők is elmenekülhettek volna 45-ben, de erős hazaszeretetük ezt nem engedte.

Nádasdy Borbála érzékletesen írja le első kötetében ezeket az éveket, amelyeket minden szenvedés ellenére a büszkeség, a méltóság és a fiatalság életöröme hatott át. A nemrégiben megjelent folytatás már a szabadságról szól, mivel a 18 éves lány 1957-ben kiszökött az országból, ahol semmi jövője nem lehetett. A rendkívül csinos és tehetséges Borbálát felfedezték a német filmesek – neve és rangja ott bezzeg nem jelentett hátrányt – és szédítő karrier indult be. De az elhagyott család és haza után örökké sóvárgó lány annyira akart tartozni valakihez, hogy egy orosz emigráns művész miatt otthagyta a pályáját, Párizsba költözött vele. De a másik elveszett lélek nem tudta neki a vágyott biztonságot megadni, így szétváltak. A lány megint nélkülözött, bár ez azért elviselhetőbb nyomorúság volt, s előbb-utóbb csak kikászálódott belőle.

Valahogyan, nagy nehezen kihozatta idős szüleit, de a legendásan szép családi életet már örökre eltemette a történelem. Ahányan voltak, annyifelé hullottak. Az édesapára jellemző eset is akkor történt meg velük. Anyai ágon német grófi vér is csörgedezett az ereiben, úgyhogy hatalmas segítséget kapott volna a hatvanas évek német államától, ha németnek vallja magát. De ez szóba se jöhetett, a magyar nádorok leszármazottja inkább tovább nyomorgott.

Az első könyv megrázó, a mostani inkább kesernyés, de mindkettő igen érdekes olvasmány. Nádasdy Borbála rengeteget jár haza, nincs a szívében harag, minden ízében magyar nő. Csak éppen olyan, akivel nagyon elbánt a történelem.

(Gróf Nádasdy Borbála: A szabadság zaga, Méry Ratio, 2009.)

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!