Táncra perdült kerámiák

Józsa Judit 1994 óta él Magyaországon. Elvégezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem művészettörténet szakát, miközben az alkotást sem hagyta abba. Ellenkezőleg: nagyon is tudatosan építi művészetét. Első kiállítása 1995-ben volt, azóta több mint ötven alkalommal mutatkozott be. Külföldre is meghívták már, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában szerepelt. A budai várban kisgalériát nyitott, ahol szülei korondi remekei mellett saját kerámiaszobrai is láthatók. Józsa Judit immár hetedik alkalommal rendez tematikus kiállítást a Magyar Kultúra Alapítvány székházában. Az évek során hagyománnyá vált, hogy legújabb műveit a patinás várbeli épületben tárja először közszemlére. A szobrász jól behatárolható témákat dolgoz fel: táltosok és szentek, honfoglaló magyarok, Árpád-házi királyok, magyar nagyasszonyok, irodalmi múzsák, mesefigurák után most a magyar táncok kerültek sorra.

 

Az ötletet Izsó Miklós Táncoló paraszt című, 150 évvel ezelőtt készült terrakottasorozata adta. Egyáltalán nem gyakori, hogy kerámiaszobrászok a táncot választják témául, mivel nem könnyű megörökíteni a mozgás pillanatait. Józsa Judit technikai vonatkozásban is kihívásnak tartotta a feladatot. Már korábbi kisplasztikái sem hagyományos módon készültek, hanem az általa kifejlesztett módszerrel: agyaglapokat hajtogat és mintáz, amit archaikus felületkezeléssel varázsol véglegessé. Legújabb szobrai is színesek, mattak vagy selyemfényűek, apró részletekig kidolgozottak. Bemutatják a magyar tánc történeti fejlődését, érzelmekkel teli egyéni és csoportos változatait. Allegorikus formában megjelenik Magyarország és Erdély is.

 

A kiállítás – melynek egyik médiatámogatója a Szabad Föld – szeptember végéig látogatható a Magyar Kultúra Alapítvány székházában (Budapest I. ker., Szentháromság tér 6.), ahol előzetes egyeztetés alapján vasárnap délutánonként zenés tárlatvezetést tartanak.