Badacsonyban hazatalált

Korántsem klasszikus életműtárlat várja a látogatókat Veszprémben, a megújult Laczkó Dezső Mú­zeumban, amely az Egry-kiállítással nyitotta meg kapuit június végén – ezúttal a festő két világháború között készült, érett művei kerültek fókuszba. A „Balaton festőjének” tó­­ról készült képei mellé kerültek az Olaszországban tett két tanulmányút során a tengerparton festett alkotások is; erre korábban nem volt példa. A tárlat törzsanyagát számos budapesti és vidéki múzeum gyűjteményében, elsősorban raktárakban őrzött művek adják, számos alkotást pedig műgyűjtőktől kölcsönöztek.

Mikor és hogyan szeretett bele a Balatonba a 33 éves, sokat nyomorgó festőtehetség? Pályafutása éppen elkezdett felfelé ívelni, amikor kitört az I. világháború. Katonaként 1916-ban a tüdőgyulladás után elkapta a tébécét, hetekig küzdöttek az éle­téért. A badacsonyi hadikórházba került, ahol megigézte a tó, és örök társra lelt Pauler Juliska személyében. A kilenc évvel idősebb, vagyonos és nem utolsósorban házas asszony önkéntes ápolónőként dolgozott ott; óriási botrány kerekedett a kapcsolatukból, de a szerelmesek ki­­tartottak egymás mellett.

Egry két év múlva vehette feleségül az asszonyt. Bár senki sem jósolt nagy jövőt a házaspárnak, ők 35 évig, a festő haláláig kitartottak egymás mellett jóban-rosszban. A há­­borút követően Keszthelyen indult közös életük; a badacsonytomaji szőlőbirtokon töltött nyarak után, az anyagi gondok miatt később egy szerényebb, műteremmel is rendelkező házat építtettek Badacsonyban, a part közelében.

A szakirodalom ezt az időszakot tartja fordulópontnak Egry festészetében. Mindent tudni akart a Balatonról, főként a nap és a fény változásairól, árnyalatairól. Témája legtöbbször a víz, a Balaton és az azt övező táj, az itt élő és dolgozó emberek, megsokasodtak napba és vízre néző önarcképei.

A veszprémi tárlat egyik szekciójában a szivárványt ábrázoló festmények láthatók, s külön részbe gyűjtötték például a balatoni halászokat ábrázoló képeket. Egry a szakrális képeit is a balatoni tájba helyezte: Keresztelő Szent János vagy Szent Kristóf történetének hátteréül is a tó szolgál. A megfestett tájban harmonikus egységben létezik együtt az ember a természettel és a mindenütt jelen lévő Istennel.

A Balaton-parti élet átformálta a festő szemléletmódját, az általa használt színek és technikák egyaránt változtak. A háború előtti vastag faktúrájú olajképei után megszülettek a fényhatásokra épülő, már-már légies festmények és grafikák. Alapszínei: az aranysárga, az indiai sárga, az okker, a szalmasárga, a rőtbarna, a fehéres világoskék, a smaragdzöld. A híg olaj, a könnyed pasztell és a színvibrálást előidéző kréta használatával érte el Egry azt a csak rá jellemző stílust, amellyel a táj, a víz, a levegő finom, szinte áttetsző lebegését képes megjeleníteni.

A kiállításon Taorminában és Nerviben készült alkotások kerültek a balatoni festmények mellé. Egry és felesége 1929-ben csaknem fél évet töltött Szicíliában, majd 1938 már­ciusában ismét elutaztak néhány hónapra Olaszországba – a festő kiújuló tüdőbetegségének gyógykezelése és a levegőváltozás miatt. Két itáliai utazása után vált véglegessé a festő művészi kifejezésmódja: az erős olaszországi napsütés, a különleges, szemkápráztató fényviszonyok hatására döntötte el, hogy „a fények maguk is képi formát kapnak”.

A tárlat rendezőinek célja, hogy a látogatók megismerjék a képeken kívül az alkotó gondolatait és alkotói filozófiáját is megismerjék – ezt szolgálják a rendhagyó kísérőprogramok, többek között gasztronó­miai esteken és élményfestésen is részt vehetnek az érdeklődők. A mú­­zeum a festővel készült korabeli interjúkat és Nyáry Krisztián Egry Józsefről és Pauler Juliskáról szóló írását is feldolgozta hanganyag formájában; ezek az online felületeken elérhetők.

Sajnos a csapások nem kímélték a házaspárt. Egry József az utolsó éveiben már alig vett kezébe ecsetet; a betegség, a mellőzöttség és a nélkülözés végül 1951 nyarára felőrölte a festő erejét. A badacsonytomaji temetőben nyugszik; síremlékének domborművét – Vízre néző címmel – később Borsos Miklós szobrászművész készítette el, badacsonyi bazaltból.