Király vagyok, Uram

Emlékezzünk csak, mi is történt 1983-ban a magyar könnyűzenei életben! Feloszlott a Hungária együttes, létrejött az R-Go, a Dolly Roll, Fenyő Miklós szólólemezt adott ki, Katona Klári sikerei csúcsára ért, végre lett lemeze a P. Mobilnak – továbbá bemutatták Szörényi Levente és Bródy János István, a király című rockoperáját. Ez utóbbi lett az év szenzációja. Pedig maguk az alkotók sem gondolták a keletkezés pillanatában, hogy időtálló, több generáción átívelő művet alkottak Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján, amely az István király és Koppány vezér közötti hatalmi harcot mutatja be. Az ősbemutatót 1983. augusztus 18-án tartották Budapesten, a városligeti szán­kó­zó­dombon, amelyet attól kezdve Királydombnak ne­veznek.

A produkció abban is újszerűnek számított, hogy rockzenészek és színművészek együtt szerepeltek, köztük Berek Kati, Balázs Pé­ter, Vikidál Gyula és Victor Máté. Mozifilm, dupla hanglemez, kazetta, később DVD is készült belőle, s a legendás rockopera a kőszínházakban folytatta diadalútját, mígnem igazi klasszikussá érett. A fővárosban játszották például a Nemzeti Színházban, a Pesti Magyar Színházban, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, később a Budapesti Operettszínházban, a Magyar Állami Operaházban, a Sevillai Világkiállításon, az Esztergomi Nyári Játékokon, a székelyföldi Csíksomlyón. Az évtizedek során több vidéki színház – például a győri, a kaposvári, a bajai, a kecskeméti, a miskolci – is műsorára tűzte. A Népstadionban 1990. szeptember 15-én volt a darab premierje.

A 25 éves jubileum alkalmából a köztelevízió A Társulat címmel rendezett szereplőválogató show-műsort, melynek díszelőadását a Papp László Budapest Sportarénában tartották 2008. június 18-án. A 30. évforduló tiszteletére a Szegedi Szabadtéri Játékokon szerepelt kortárs, újragondolt verzióban, a 35. születésnapján pedig ismét a Papp László Budapest Sportaréna adta a helyszínt egy látványos koncertváltozatnak.

És most újra „felkelt a napunk”: 40 esztendős lett az István, a király, a magyar kultúrtörténet egyik legismertebb és legszeretettebb színpadi műve. A sportarénában augusztus 19-én zajló két előadást Novák Péter rendező minden idők legnagyszabásúbb műsorának szánja gyerekkórussal, tánckarral, parádés szereposztással és a közönség bevonásával, lesz István- és Koppány-színpad a küzdőtéren. Nyilván felemelő pillanat lesz itt is, amikor felcsendül a végén: „Király vagyok, Uram, a Te akaratodból. / Minden magyarok királya.”

– A békéscsabai színház tagja voltam, amikor 1983 tavaszán Koltay Gábor rendező próbafelvételre invitált, a készülő István, a király rockoperában egy nemes szerepére szemelt ki – meséli Pelsőczy László színművész a Szabad Földnek. – Megtörtént a meghallgatás, mondták, hogy majd szólnak, ha meglesz a döntés. Elkönyveltem a buktát. Másnap a Honvéd Együttes művészeti igazgatójához, Novák Ferenchez igyekeztem egy szerződést aláírni – ő volt a rockopera ko­reog­ráfusa is –, aki, amikor meglátott, azt kiabálta: „István! István!” Ezt nem tudtam mire vélni. Mondtam neki, hogy valóban jártam egy meghallgatáson, de nem jött össze. „Dehogynem! Te leszel István, a király!” – nézett rám sokatmondóan. Mint kiderült, Koltay még azon az estén behívta a szűk stábot a filmgyárba, megmutatta nekik a velem készült felvételt, és egyszerre kiáltottak fel, hogy megvan a főszereplő. Óriási élmény volt az ősbemutató! Amikor a koronát a fejemre tették, úgy éreztem, menten összeesek, olyan érzelmi vihar dúlt bennem. Az eredeti Szent Korona másolatát használtuk, amit akkoriban a Mátyás-templomban őriztek, minden alkalommal katonák hozták páncélozott autóban a helyszínre, akik a domb mögött hason csúszva juttatták el az Asztrikot alakító Victor Mátéhoz, hogy a fejemre helyezhesse az ereklyét, majd a jelenet végeztével visszafelé ugyanez volt a szállítás koreográfiája. Ez a főszerep meghatározta a pályámat, az életemet, viszonyítási pont lett. Az pedig a sors ajándéka, hogy 1991-ben módomban volt személyesen megköszönni Jimmy Carter amerikai elnöknek, hogy visszaszolgáltatta a Szent Koronát Magyarországnak.