Kockára tette az életét fotózás közben

Robert Capa, a tudósító – ezt a címet viseli a kiállítás, amelynek alapjául az úgynevezett Master’s Set III, azaz Mestergyűjtemény sorozat szolgált: ez 937 darab, a kilencvenes években készült nagyítást tartalmaz. A válogatást Cornell Capa (a fotográfus öccse) és Richard Whelan fotótörténész (Robert Capa monog­ráfusa) készítette a mintegy 70 ezer negatívot tartalmazó hagyatékból. Döntésük értelmében ezekről a negatívokról ebben a méretben kizárólag ez a három széria nagyítás volt elkészíthető. A sorozat az életművet leginkább reprezentáló képeket tartalmazza az 1932 és 1954 közötti időszakból, azaz Capa teljes munkásságát felöleli, az első felvételektől a legutolsóig.

A magyar állam 2008-ban vásárolta meg a Mestergyűjtemény egyik szériáját, ezzel New York és Tokió mellett Budapest vált a Capa-hagyaték legfontosabb őrzőjévé. Budapesten öt évvel később nyitott meg a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, amelynek kiemelt feladata, hogy a hagyaték vagyonkezelőjeként kiállításokon, rendezvényeken, kiadványokban népszerűsítse a gyűjteményt. A Capa Központ idén ünnepli tízéves fennállását, méghozzá a névadó állandó kiállításának megnyitásával. A jelenlegi mintegy 140 – köztük számos ikonikussá vált – fényképet bemutatva a fotográfus életének fontosabb állomásait tárják a látogató elé.

Robert Capa egyszerre a miénk is meg nem is. Budapesten, egy zsidó családban született Friedmann Endre néven 1913. október 22-én; élete első 18 évét Magyarországon töltötte – világhírű fotográfussá mégis külföldön vált mint az amerikai Robert Capa. A harmincas évek elején előbb Bécsbe, majd Prágába, végül Berlinbe költözött, ahol újságírást tanult, ám származása miatt nem maradhatott ott. Párizsban vált fotóssá, fotóriporterré.

Hírnevét a világ egyik legkiválóbb haditudósítójaként többek között olyan események dokumentálásával szerezte, mint a normandiai partraszállás vagy Párizs felszabadításának képei. Mindössze 41 évet élt, ezalatt a XX. század öt monumentális harcmezejét megjárta: megörökítette a spanyol polgárháború, az arab–izraeli konfliktus, a második kínai–japán háború, a második világégés, valamint az indokínai háború eseményeit.

A világhírt Capa számára a spanyol polgárháborúban, 1936-ban készült, A milicista halála című fotó hozta meg. De életének egyik legszomorúbb pillanata is ehhez az időszakhoz köthető: szerelmének és munkatársának, a lengyel származású fotográfusnak, Gerda Tarónak az elvesztése. A nő egy sebesülteket szállító teherautón utazott, amely egy tankkal ütközött össze, és pár nappal később belehalt a sérüléseibe.

Capa tragikusan rövid élete során is maradandót alkotott: a frontokon és a hátországokban készült fotóival iskolát teremtett, megújította a fotóriporteri munkát. Számtalanszor ott volt a katonákkal az események közepén és a halál közvetlen közelében.

A lehető legközelebb ment, az életét tette kockára, gondolkodás nélkül. A háború mindennapjait a résztvevő megfigyelő pozíciójából fényképezte, határtalan együttérzéssel. „Sosem csak az esemény önmagában való megörökítését tartotta fontosnak, hanem az előzményeket és a következményeket is: tudta, egy háború sosem az első lövéssel kezdődik, és nem is az utolsóval ér véget. A kiállított fotográfiák nemcsak a háborúk világát mutatják meg, hanem Robert Capa békés pillanatainak őrzői is” – emelte ki a kurátor.

A kiállítótérben végigjárható útvonal Robert Capa életének fontosabb állomásait tárja a látogató elé. Kiderül többek között, hogy Hollywoodban is dolgozott rövidebb ideig mint standfotós, és hogy Ingrid Bergmanhoz két évig tartó, szenvedélyes kapcsolat fűzte (még egy apró filmszerepet is kapott). Capa készített sorozatokat híres művészekről (például Picassóról, Hemingwayről) és a családjaikról, hétköznapjaikról. A saját utazásait is rengeteg képen dokumentálta, például, amikor Mexikóban dolgozott, vagy amikor a Szovjetunióba utazott John Steinbeck íróval. A negyvenes évek legvégén a budapesti életről készített fotósorozatot.

A fotográfiákon kívül láthatjuk Capa személyes tárgyait, édesanyjának írt levelét a névváltoztatásáról, eredeti újságokat, filmrészleteket. Helyet kapott utolsó fekete-fehér felvétele is, amit egy francia konvoj aknakereső katonáiról készített. Nem sokkal utána a fotog­ráfus aknára lépett, és életét veszítette Vietnamban, egy mezőn 1954. május 25-én. Capa egyszer úgy fogalmazott: igazából munkanélküli szeretett volna lenni, egy háború nélküli világban élni.