Az első lovagunk

Pusztatúrpásztón, a magyar Alföld eldugott kis falujában született Kellner Sándor László néven 1893. szeptember 16-án. Három fiúgyermek közül a legidősebbként látta meg a napvilágot, két öccse, Zoltán és Vince szintén filmesek lettek. Sándor alig volt tizenhárom éves, amikor uradalmi tiszttartóként szolgáló apja vakbélgyulladásban meghalt, így a család támasz és jövedelem nélkül maradt. Kecskemétre költöztek a nagyapához, aki gyakran szíjjal verte a gyerekeket. Sándornak hamar elege lett a kegyetlen bánásmódból, ezért tizenöt évesen Budapestre költözött. A Mester utcai kereskedelmi iskolába járt, és amint lehetősége adódott rá, felhozta Pestre a családját, és feladatát nagyon komolyan véve gondoskodott róla.

Az 1910-es évek elején újságíróként kereste a kenyerét. Ekkoriban, szerzői álnévül vette fel a Korda vezetéknevet, mivel a diákoknak tiltották, hogy újságíróként dolgozzanak. A nevet egyik kedvenc mottójából, a katolikus liturgia egyik sorából – Sursum corda, vagyis Emeljük fel szívünket – vette.

Rendezni 1914-ben kezdett, 1917-ben pedig már a legnagyobb magyar filmgyár, a Corvin igazgatója és főrendezője. Európai színvonalú, korszerű műtermet építtetett, s kialakította a filmgyártás máig érvényes rendjét és munkastílusát. Újítása az amerikai mintájú filmdramaturgia megszervezése volt, melyet Vajda László hírlapíró vezetett, és a legtöbb Corvin-forgatókönyvet ő írta. A Corvin filmgyár fő célkitűzése az igényes irodalmi filmek készítése volt. A terveikben első helyen a magyar irodalom klasszikusai szerepeltek, ezek egyike Az aranyember (1918), mely Jókai Mór regénye alapján készült. A filmet Korda Sándor rendezte, s ez az egyetlen magyarországi filmje, mely vetíthető formában fennmaradt.

A Tanácsköztársaság idején, 1919-ben direktóriumi tagként a filmgyártás művészeti vezetője volt, ezért a leverése után kénytelen volt elhagyni Magyarországot. 1919–1922-ig a bécsi Sascha Film rendezőjeként kosztümös történelmi filmekkel szerzett nemzetközi hírnevet, 1923-ban Berlinben pedig már saját filmgyárat alapított – Alexander Korda Film Company –, amely pikáns vígjátékaival szerzett elismerést. Sikerei megnyitották számára az utat Hollywoodba, 1926-ban a First National rendezője lett. Filmjei sikeresek voltak, néhány év múlva mégis visszatért Európába, mivel az amerikai filmgyártás egyetlen motivációján, a közönségsiker elérésén túl 

Erre azonban Hollywoodban nem mutatkozott igény.

Ezután 1930-ban Párizsban dolgozott, ahol Marcel Pagnollal elkészítette a Mariust, a francia filmművészet egyik első, klasszikusnak számító, hangosfilmjét. 1932-ben Londonban telepedett le. Szellemességével, lenyűgöző gondolataival mindenkit meghódított, hamarosan a brit kulturális és társasélet középpontjába került. Sikerül talpra állítania az amerikai filmek dömpingjétől válságba került angol filmgyártást. Létrehozta a London Film Ltd.-t, filmvárost építtetett Denhamben, s néhány év alatt versenyképessé tette az angol filmet.

Rendezői pályája is ezekben az években ért a csúcspontjára. Már korábbi filmjeiből is kiderült, hogy az egyén titkos, privát története és a közösség nyilvános története, ösztönsors és világtörténelem kapcsolata érdekelte. Londoni filmjeinek is kedvenc témája volt a királyok és más kiemelkedő történelmi személyiségek szerelmi élete (1933: VIII. Henrik magánélete, 1934: Don Juan magánélete, 1936: Rembrandt, 1941: Lady Hamilton).

Az angol filmiparban szerzett érdemeiért, az angol nemzeti filmgyártás fellendítéséért 1942 nyarán VI. György angol király lovaggá ütötte. Az utóbbi években megjelent Korda-monográfiákból kiderül, hogy valójában a nácizmus elleni küzdelemben való részvételéért kapta ezt a kitüntetést.

Sir Alexander Korda hatvankét éves korában, 1956. január 23-án hunyt el Londonban, szívroham következtében. 
A Brit Filmakadémia Korda tiszteletére nevezte el Az év legjobb brit filmjének adományozott díját. Magyarországon az Etyeken felépített Korda Filmstúdió őrzi a nevét.

Korda Vince fia, Michael Korda A szerencse fiai című könyvében emlékezett meg a Korda testvérek kalandos életéről. 2018-ban Másutt címmel magyar dokumentumfilm készült a három fivérről.