Játék a betűkkel

Nem ez volt az első kézműves maratoni rekordkísérlete, eddig öt alkalommal vágott bele sikerrel. Nevéhez fűződik a leghosszabb himnusz írása, 60,6 méter hosszú vászon kellett hozzá. Nemrég pedig a Petőfi-bicentenárium alkalmából vállalkozott újabb csúcs­teljesítményre: 32 órán keresztül rótta a költő verseit. A nem mindennapi esemény megszervezését a budapesti Csili Művelődési Központ vállalta, ami az amatőr kalligráfusnak azért is volt fontos, mert bemutathatta tudományát az érdeklődő közönségnek. A másfél napos szeánsz igencsak próbára tette az állóképességét, 55 perc munkát 5 perc pihenés követett. A rekordert több civil segítette, akik négyóránként váltották egymást, s kellett egy hivatalos mérést végző személy is, aki a jegyzőkönyvet vezette és hitelesítette.

– Az összesítés szerint 125 oldalon 100 Petőfi-verset írtam le klasszikus copperplate írással – számol be legfrissebb hőstettéről Pászti Péter. – Bevontam a közönséget is, meg lehetett tippelni, hogy egy bizonyos időpontig hány költeményt fogok papírra vetni. A fel­­készülésem során egy 1972-es Petőfi-összest vettem a kezembe, s ahol először kinyílt, a legelső verset írtam le gyakorlásképpen. Direkt nem lapoztam tovább, azt akartam, hogy számomra is meglepetés legyen a folytatás. Sokkal izgalmasabb volt így, nem lehetett tudni, rövid vagy hosszú vers következik-e, ami nyilván a verseny kimenetelét is nagyban meghatározta. Ha előre kiválasztom az ismertebb műveket, az számomra nem lett volna kihívás. A végén bejelentették, hogy a rekord sikerült, gratuláltak, és megtapsoltak. Majd összepakoltam, beültem a kocsimba, és hazajöttem. Másnap hajnali ötkor keltem, majd elindultam dolgozni.

 Műszaki szakközépiskolában végzett, holott nem igazán ez az érdeklődési területe. Édesapja gépészmérnök volt, aki sokszor maga mellé ültette, hadd ismerkedjen a mesterséggel. Neki azonban csak a betűk tetszettek, sablon nélkül is könnyedén papírra vetette őket. Odahaza kezébe került egy régi, gót betűkkel írott szótár, amit türelmesen lemásolt magának, hogy jól betanulja a kézmozdulatokat. Aztán elvitték katonának, s amikor elöljárói látták, milyen díszes leveleket küld haza, megbízták a szolgálat végén kiosztandó obsitok mintáinak megrajzolásával. Leszerelés után rátalált az interneten szerveződő kalligráfiaklubra, amit félprofiknak és amatőröknek szerveztek, hogy egymásra találhassanak, workshopokat tarthassanak, megbeszélhessék szakmai dolgaikat, de a kezdeti nekibuzdulás után a kezdeményezés elhalt. Más utat keresett.

– Megbízást kaptam egy úriembertől, aki az erdélyi fejedelmek történetét szerette volna látni díszes kivitelezésben. Egyre jobban megkedveltem a papírt, a tintát, a tollat, és elhatároztam, hogy a jövőben a betűt állítom alkotásaim középpontjába. Az egyiptomi hieroglifáktól a távol-keleti kalligráfiákig sokféle írásrendszert kipróbáltam, sőt a történetüket is tanulmányoztam. Végül a tradicionális német gót­betűs és a copperplate angolszász folyóírás mellett tettem le a voksomat. Egy-egy karakterrel bármit ki lehet fejezni, ráadásul szimbólumként is alkalmazható. Elkezdtem betűképeket alkotni, vagyis hírességek arcaiban, tárgyak jellegzetes vonásaiban, árnyékaiban helyeztem el a neveket, a szövegeket. Ezek egyedi, kézzel készült művek, eszembe sem jutna számítógépet használni. Vannak vonal nélküli, megszámolt betűkből álló kompozícióim is, ezt a technológiát az Európai Unió által levédettem. Az első ilyen munkám egy cápát ábrázol, tizennégy nyelven, hétféle betűtípussal írtam, s több mint 73 ezer betűt tartalmaz. Egyebek mellett elkészítettem Munch A sikoly című festményének betűképét is, amiben a norvég művészre jellemző címszavak örvénylenek. Ha ön a kedvenc regényének szövegét szeretné viszontlátni egy kompozícióban, azt is tudom produkálni, akár cirill betűkkel, színekkel kombinálva.

Szóval nincs lehetetlen. A Pászti Művekben egyik ötlet hozza a másikat. Még a tintafoltokból is lehet valami érdekes képet létrehozni, de a pöttyök, pontok is tökéletes alkotóelemek. Bár riportalanyunk nem tartja magát grafikusnak, olykor-olykor mégis kikerülnek a keze közül rajzok, kisebb festmények, díszes iniciálék, amelyek egyébként nélkülözhetetlen elemei a kódexeknek, merthogy azok is munkásságának részei. És végül, de nem utolsósorban korabeli leveleket, térképrészleteket, okleveleket, könyvjelzőket, rövid történeteket, díszítősorokat is elkészít szépírásos változatban.

Felmerül a kérdés: hogyan képes valaki ennyiféle műfajban helytállni, és főleg mikor van rá érkezése? Péter csak munkaidő után áldoz szenvedélyének, legtöbbször éjszakába nyúlóan.

– Elég sok itthoni és külföldi kiállításon szerepeltem már, és sokat köszönhetek azoknak, akik meghívtak ilyen rendezvényekre. Bár nem gyűjtöm a díjakat, nem is motiválnak igazán, azért jó néhány diplomát, elismerő oklevelet már megkaptam. Szeretem a magam útját járni, semmilyen elvárásnak nem szeretnék megfelelni, és semennyi pénzért nem adnám fel az elveimet. Nem célom a pénzhajhászás, híres sem akarok lenni. Nekem az a boldogság, ha egy kódexlapot vagy betűképet elérhető áron oda tudok adni olyanoknak, akiknek az örömet szerez. Ami pedig a továbbiakat illeti: éppen most írom az órák történetét, utána következik a vikingek históriája, előkészületben van egy nemzetközi mesekönyv, valamint készülök a Gesta Hungarorum középkori kézirat másolására. Nem fogok tétlenkedni, hiszen ezek többéves elfoglaltságot jelentenek.