Árpád-kori templomok nyomában

Több száz év viszontagságait – köztük tö­­rökdúlást, forradalmakat, világháborúkat – vészelték át változatlan vagy átépített formában azok a szakrális helyek, amelyek az Árpád-korban születtek. (Árpád-kornak az államalapítástól az Árpád-ház kihalásáig tartó, 1000 és 1301 közötti időszakot nevezzük.) A kereszténység felvétele nagyszámú templomépület emelését és felszerelését tette szükségessé; ezek építése a korszak jelentős uralkodóihoz: államalapító Szent Istvánhoz, Szent Lászlóhoz, III. és IV. Bélához köthetők. Baráz Csaba fényképválogatása azokat a különös építményeket mutatja be, amelyek teljességükben vagy egyes részleteikben a Kárpát-medence szakrális világának legarchaikusabb rétegét képviselik – ezekből emeltünk ki néhány kedvencet.

A Mátra délkeleti lankáin, a Tarna völgyében, Tarnaszentmária közepén magasodó kis dombon áll hazánk legrégibb, még ma is működő temploma. A szerény kis épületben, az ódon falak között több mint ezer éve folyik aktív hitélet. Egyes szakemberek szerint az épület belsejének kialakítása, díszítése arra utal, hogy egykoron világi használatú tanácskozóhely is lehetett, a hajóban körbefutó, szépen faragott, fonatos-indás díszítésű padkán valószínűleg igen fontos személyek ülhettek. A kis templom alatt egy apró altemplom is található; annak sírját már réges-régen kirabolták, feltételezések szerint egykor különösen nagytiszteletű ember nyughelyéül szolgált. Az eredeti kora román kori épülethez a XIX. században toldották a nyugati, tornyos épületrészt. A templom külső falain is megmaradt néhány középkori faragás, a déli falon láthatunk egy úgynevezett szalagfonatos Salamon-csomót, melynek a korabeli hiedelemvilág szerint bajelhárító hatása volt, ezért a felszentelt helytől távol tudta tartani a Gonoszt.

Zala vármegye szelíd dombok között megbúvó faluja, Kallósd Szent Anna-temploma fiatalabb, „csupán” alig 800 éves. A harangtetős Árpád-kori körtemplom belső átmérője csaknem hat méter. A rotundaformát egyesek a római Pantheonra vezetik vissza, míg mások, főleg a Kárpát-medencei példák okán a magyar jurták továbbélését vélik felfedezni benne. A külső lizénák, a koszorúpárkány, a félkör alakú apszis, a kupola mind a román építészeti korban készült épületről tanúskodnak, és a XIII. század közepére utalnak. Egyszerű oltárképe a templom névadóját, Szent Annát ábrázolja.

Gyöngyöspata környéke már a magyarok előtt lakott volt, vaskori, avar és a honfoglalás kori sírokat is tártak itt fel; a honfoglalás idején az Aba nemzetségnek jutott a terület. A XIV. században épült templomot egy korábbi, a tatárjárás idején elpusztult román kori templom helyén emelték. Később jelentősen kibővítették és átépítették, a XV. század végére készült el a ma is látható formájára. A Kis­boldogasszony római katolikus plébániatemplom gótikus szentélyében Magyarországon egyedülálló témájú (a Jézus családfáját ábrázoló Jessze-fa) és szépségű faragott, barokk oltár áll. A nyolc méter magas, mozgalmas, sokalakos oltár valószínűleg dél-lengyelországi mesterek műve a XVII. század közepéről. Az oltáron fekvő Jessze életnagyságú törzséből fa sarjad, ágain bibliai királyok, próféták – köztük Salamon és Dávid – dús aranyozású, festett szobrai fölött koronás Mária trónol, karján a kisdeddel. A fa törzsén iratszalagok kí­gyóznak az Énekek énekéből vett idézetekkel, az ágakon még két szőlőlevél is díszlik. A középső oltárkép ovális keretben Mária születését ábrázolja. Az idők során sérült és átalakított oltárt 1968 után az Országos Műemléki Fel­ügyelőség szakemberei mesterien restaurálták.