Renoir mindhalálig

Pályája, számos impresszionista festőéhez hasonlóan, rendkívül nehezen indult. Miután a párizsi Szalon rendre visszautasította a festményeit,­ csatlakozott a Monet által vezetett impresszionista csoporthoz. Bár Renoir (1841–1919) fiatal, kezdő művészként egyike volt az új – a pillanatnyi benyomások, változó fény- és színhatások rögzítésére irányuló, a festői spontaneitást hirdető – stílus megteremtőinek, gazdag és sokszínű életművének jelentős része nem szorítható be a mozgalom keretei közé.

Impresszionista pályatársainál erősebben kötődött a hagyományos témákhoz; például elődei közül nagyra tartotta Raffaello és Ingres művészetét, és nyomdokukban haladva elsősorban a figurális festészet érdekelte. Vibráló fényekkel és tört színekkel megfestett képeinek főszereplői szinte mindig az emberi alakok. Renoir rengeteg portrét festett, és modellnek szinte mindig ismerősöket választott: a szintén festő barátait, azok rokonait, mecénásait vagy saját családtagjait (például a Claude Renoir bohócjelmezben című festményénél a saját, akkor nyolc év körüli fiát). Portréfestőként érzékenyen rögzítette az arcok rezdüléseit, a tekintetek ragyogását, a ruhák tündöklését.

A Szépművészeti Múzeum nagyszabású tárlata a festő mintegy hetven alkotását vonultatja fel. A kiállítás festményeken, rajzokon, grafikákon és szobrokon keresztül vizsgálja Renoir viszonyát a művészetét inspiráló modellekhez. Kronológiai sorrendben és tematikus elrendezésben ismertetik a művész fejlődését, felvonultatva a fő művek egész sorát: a teremben maga elé láncol többek között a Bál a Moulin de la Galette-ben, a Valcertáncosok, a Fia­tal lányok a zongoránál, a Fekvő női akt, A hinta és az Ebéd után.

Külön szekció fókuszál Renoir női aktjaira, hiszen ez az egyik legkedvesebb, gyakran visszatérő témája volt; a női test szépségét, a bőr selymes ragyogását ünnepelte. Az 1869 és 1919 között festett alkotásokon figyelemmel kísérhetjük törekvését arra, hogy modelljét tájképbe helyezze, valamint végigkövethetjük, hogy az alakokon megjelenő fény-árnyék játékának impresszionista megjelenítésétől hogyan jutott el egy művészileg egységesebb megközelítéshez.

Alkotásai életörömöt, derűt, kiegyensúlyozottságot sugároznak. Ezek a tulajdonságok a festő személyiségét is alapvetően meghatározták, sohasem hagyták cserben, még akkor sem, amikor idős korára ízületi betegség következtében tolókocsiba kényszerült, kezei pedig annyira eltorzultak, hogy nehezen tudott már festeni. Renoir azt vallotta, hogy a művészet vigaszt jelent, és a művek boldogságot tudnak nekünk nyújtani a mindennapokkal szemben.