Bánk bán megint másképpen

„Zseniális alkotás a Bánk bán, a leginkább színpadra írt mű nagy klasszikusaink – Csongor és Tünde, valamint Az ember tragédiája – kö­zül. Ahogyan Shakespeare, úgy Katona sem csak filozofál. A nézőből együttérzést, azonosulást, szeretetet, megvetést és gyűlöletet kiváltó szereplők sokaságát vonultatja fel. Ma is érvényes, magával ragadó, zsigerileg átélhető, végsőkig feszített konfliktusokból építi fel a drámai kompozíciót – így foglalta össze rendezőként a színdarab lényegét Vidnyánszky Attila. – Évezredes Kelet és Nyugat közé szorultságunk, köztes létünk életérzése, történelmi konfliktusaink örök ismétlődése, meg nem értettségünk és kibékíthetetlenségünk a világgal – sorjáznak a bennünket máig foglalkoztató kérdések, amiket a Bánk bán sorra felvet. De Katona nem válik didaktikussá, hanem a szerelem, a hűség, a csábítás, az árulás, a hazaszeretet, a hatalom, a politika megannyi szálából alkotott megrendítő történetet.”

Vidnyánszky Attila 2002-ben állította először színpadra a darabot László Zsolt főszereplésével, aki intellektuálisabb Bánk bánt alakított, míg 2017-ben Mátray László figurája nagyobb érzelmi töltést kapott. A mostani Bánk bán, Berettyán Sándor megformálásában, a kettő között lehet, az érzelmi jelleg semmiképpen sem tűnt el. A rendező már nem elsősorban gondolkodtatni akar, hanem „éreztetni”: az emberek lelkét megérinteni. Ami szerinte sokkal nehezebb.
„Amikor 2002-ben foglalkoztam a művel, az az érzet munkált bennem, hogy a világ változóban van. A világ pedig mostanra – gyökeresen és visszavonhatatlanul – megváltozott, ezért is döntöttem úgy, új előadást készítünk, új gondolatokkal, ezúttal fiatalokkal. És nekünk, magyaroknak megint újra kell gondolnunk a bennünket ezer éve feszítő kérdéseinket megosztottságról, széthúzásról, gyűlöletről, amit nemzedékek nemzedékekre örökítenek.”

A tehetséges fiatal színészeken túl számos összetevőből áll össze az az érzés, hogy a produkció mennyire mai, friss, lendületes. A jelmezek, bár hordoznak korhű elemeket, nagyon mai öltözetek; ahogy a zenék és a díszlet is. Kiemelt hangsúlyt kap a színek szimbolikája, a színpadon megjelenő „stendhali vörös és fekete”: a gyilkos szenvedélyt, erőszakot, vérfagyasztó hangulatot festő vörös Gertrudis királyné (Ács Eszter) és a merániaiak színe, míg Bánk bán és a magyarság feketébe öltözött. A két uralkodó színt töri meg Bánk bán felesége, Melinda (Barta Ágnes) hófehér ruhája, a karakter ártatlanságát, szűziességét sugallva.

Katona színdarabjának egyik erénye, hogy több fronton zajlik súlyos konfliktus, a szerelmi vívódáson túl politikai ármányok is szövődnek. Az előző Bánk bán-előadásokhoz képest most erősödött a magánéleti vonal, nemcsak Melinda és férje viszonyában, hanem Gertrudis és Endre király (Berettyán Nándor) vagy a csábító Ottó (Herczegh Péter) és Melinda egyenletében is.

Korábban is fontos-fájdalmas üzenetet hordozott a lézengő ritter Biberach (Szabó Sebestyén László) gondolata: „Ott van a haza, hol a haszon.” A szerencselovag jelenléte most is erős, „mert azóta csak erősödött ez az érzésem. Irgalmatlan mennyiségű Biberach van Magyarországon”.