Bűnbanda a fekete arany bűvöletében

Nemigen lehet vitatkozni az­zal a ténnyel, hogy Martin Scor­sese amerikai rendező már réges-régen vastag betűvel beírta magát a mozitörténelembe – többek között a Taxisofőr, a Dühöngő bika, A pénz színe, Az ártatlanság kora, a Casino, a New York bandái, a Viharsziget, A Wall Street farkasa című filmek fűződnek a nyolcvan fölött is óriási lendülettel dolgozó alkotó nevéhez. A tégláért negyed évszázad után hazavihette végre a 2006-os legjobb filmért járó Oscar-díjat is.

Legújabb mozifilmje, a Megfojtott virágok bizonyság arra, hogy most sem a könnyű utakat járja: David Grann 2017-ben megjelent, Megfojtott virágok – Az amerikai bűnüldözés legsötétebb fejezete és az FBI születése című dokumentarista könyve alapján készített filmadaptációt. Alapja egy sokáig elhallgatott történet: az 1920-as évek Oklahomájában sorra gyilkolták az oszázs indiánokat, akik a földben talált olajnak köszönhetően hirtelen vagyonra tettek szert. A fekete arany a felső tízezerbe repítette őket, a törzs tagjai elkezdtek fényes ékszereket hordani, szép ruhákban járni, sofőrnek pedig fehéreket alkalmaztak. A pénz azonban vonzotta a haszonlesőket, és attól kezdve sorra haltak az oszázsok egy rejtélyes gyilkosságsorozat kapcsán…

Scorsese most is kedvenc színészeire, Leonardo DiCaprióra és Robert De Niróra építette a filmet, akikkel az elmúlt évtizedekben megannyi pazar filmet készített együtt, és már félszavakból megértik egymást – és ők most is fajsúlyos alakításokat nyújtottak. A történet szerint Ernest Burkhart (DiCaprio), az első világháborút megjárt fiatal veterán hazatérve mindenható nagybátyjánál, Wil­liam­ Hale-nél (De Niro) keres megélhetést; aki egyébként „szerényen” királynak szólíttatja magát. Az egyszerre erőt, hatalmat és érdekektől vezérelt törődést képviselő nagybácsival szemben briliáns ellenpont az együgyűség és dörzsöltség feloldhatatlan ellentétén lavírozó unokaöcs.

A két színészóriás mellett friss arc és rendkívül hiteles alakítás Lily Gladstone indián származású színésznőé, akinek bájos és drámaian őszinte viselkedését mély empátiával kíséri végig a néző. Mollei-ra a nagybácsi hívja fel fiatal rokona figyelmét: érdemes jóban lenni az oszázs hajadonokkal, merthogy komoly hozományt is hozhat a kultúrák közötti szerelem. Ezzel a történetben kibontakozik a romantikus szál színe és fonákja, miáltal nehéz eldönteni, hogy mi az érdek, és mik a tiszta érzések…

 Az indiánokat kihasználó bűnhálózat számos ponton emlékeztet a Corleone család fortélyos, kegyetlen megoldásaira. Csakhogy a gyilkosságok híre eljut a legfelsőbb körökbe, nyomozók jelennek meg a helyszínen, és ez mindent megváltoztat.

Scorsese nem takargatja el a fájó részleteket, nem mosdatja egyik karakterét sem, mi több, direkten mutatja meg az emberi faj sötét oldalait is. A néző meg csak nyeli a torkában növekvő gombócokat…