Vasököl acélrugóval

A háromszoros olimpiai bajnok Papp László életútja elevenedik meg a Magyar Olimpiai és Sportmúzeumban a halálának 20. évfordulója alkalmából megnyílt kiállításon. A fényképek és tárgyi emlékek megidézik a legendás ökölvívó alakját.

Húsz éve nincs közöttünk Papp Laci – igen, azon kevesek közé tartozott, akiket egy ország csak keresztnevükön szólított. 1948 és 1956 között háromszor akasztották az ökölvívó nyakába a szépen csillogó olimpiai aranyérmet egyéni versenyszámban. (A sportágban mindössze két kubai mondhatja el ugyanezt magáról: Teófilo Ste­ven­son és Félix Savón.) A dicsőségfalra felkívánkozik két Európa-bajnoki győzelme is az amatőrök között, valamint 29 veretlenül megvívott és (jobb híján) Eb-címben tetőző profi pályafutása.

A sportmúzeum nemrég nyílt kiállítása bemutatja a szomszédos sportaréna névadóját a fiatal nemzedéknek, miközben emlékeket idéz fel az idősebbekben. A 11 tablón végigfutó ismertetés kellőképpen részletes, még a fekete öves Papp-rajongóknak is tud újat mondani. A kiállított tárgyak a múzeum és a család tulajdonából álltak össze, az egykori bokszkesztyűktől a profi korszak kevéssé ismert fotóitól az olimpiai köpenyéig. Látható az Olimpiai Érdemrendje, ez a legmagasabb kitüntetés, amit a nemzetközi olimpiai mozgalomban bárki kaphat. És megcsodálható a WBC-től (profiboksz-világtanácstól) kapott emléköv – bár ökölvívónk nem bokszolhatott 1965-ben a hivatalos világbajnoki címmeccsen, mert a rendszer közbeszólt (a kommunizmus még a verhetetlen Papp Lacit is legyőzte…), a szervezet „A világ legjobb amatőr és hivatásos középsúlyú ökölvívójának” járó övvel ismerte el kivételes kvalitásait.

„Este szalmaszállal ittam a levest, mert kanalat nem tudtam a számba tenni” – így emlékezett vissza első ökölvívóedzésére, az ez­redforduló táján pedig a nemzetközi sportújságírók a világ legjobb 25 sportolója közé választották. A ma­­ga egyszerűségében is nagyszerű, kitartó, „kikacsintós” vagány sportolót szinte kivétel nélkül mindenki kedvelte, a mai napig ismerik a nevét határainkon jóval túl is. Összesen 340 mérkőzést vívott a szorítóban, ebből 328-at megnyert, s emellett a nemzetközi fair play díjat is kiérdemelte.

Több mint húsz évig edzőként és szövetségi kapitányként tevékenykedett, a Papp–Adler duó kezei alatt egy nagy bokszgeneráció nőtt fel. 2003 őszén hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik.