Borok királya és társai

Vinum Regum, Rex Vinorum, azaz a királyok bora, a borok királya – állítólag XIV. Lajos francia király kiáltott így fel, mikor először megkóstolta a tokaji aszút. A híres mondást mind a mai napig gyakran idézik koccintgatás közben a borszerető hazánkfiai, de a külföldi ínyencek közt is előkelő helyen áll a tokaji – és a nemcsak az aszú, hanem például a furmint és a hárslevelű is. A legismertebb tokaji nedű természetesen az aszú, amelyről – a Napkirályon kívül – a legnagyobb orosz cár, Nagy Péter is elragadtatottan beszélt: „Engem eddig nem győzött le senki és semmi, de tegnap este legyőzött a tokaji bor.”

Sok más híresség dicsérő szavai is szerepelnek a Világörökségi Bormúzeum bemutatótermeiben, ahol órákat elbolyonghat az ember, annyi az érdekesség. A huszonhét települést felölelő tokaji borvidék 2002-ben került fel az UNESCO világörökségi listájára, és már akkor megfogalmazódott a múzeum létrehozásának ötlete. A nyitásra 2015-ig kellett várni.

– A város egyik legrégibb épületében, az úgynevezett Serházban alakították ki gondos tervezés után a négy szinten elhelyezkedő múzeumot, melyet évről évre sokan keresnek fel. A nagyérdemű itt megismerkedhet a térség szőlőtermesztésének és borkészítésének történetével – mutatta be az intézményt a tokaji múzeum igazgatónője, Nagyné Bősze Katalin.

Ottjártunkkor legtöbben egy nagy tábla előtt csoportosultak, amelynek segítségével a különféle borok szag-, illetve ízmintáival ismerkedtek, mások a hegyvidék termőtalaját bemutató tárlatot tanulmányozták, sokan pedig arra keresték a választ, hogy melyik ételhez milyen borok illenek. Itt mi is hosszabban elidőztünk, és megtudtuk, hogy például a marhahúshoz furmint, a sertéshez száraz szamorodni, a vadhoz ófurmint, a libához, illetve a gyümölcsökhöz pedig aszú dukál.

De megtudhattuk azt is, hogy manapság hat szőlőfajtából készíthetnek a Hegyalján bort, ám a filoxéria előtt több mint százötven fajtát termesztettek a Bodrog mentén. Olyan, mára már eltűnt fajtákat például, mint a balafánt, a bajnárt, a kecskecsecsűt, a kübelit, a betyárt, a kolontárt, s az aligotét. Azokból is remek borok készültek, de a mostaniakat se véletlenül kedvelik annyian.