Iglic-kaland a határon túlon

A szerbiai kisváros adventi esti forgatagából egyszerre az al­­világba csöppenünk – a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának Az Iglic című előadásán. Miközben az ülőhelyünket keressük, három botladozó, bájosan esetlen szellem (Csernik Árpád, Ricz Ármin és Nyári Ákos) invitál bennünket horrorisztikus falatozásra, véres tálcákról fogyasztjuk a rumos mignonokat. Briliáns-borzongató felütés így „kóstolgatni” az alvilági alattvalókat, az Iglic varázslatainak támogatóit.

A felnőtteknek szóló tündérmese szeptemberben került a társulat repertoárjába, a fiatal Siflis Anna rendezésében. A darab szerint van egy világ, párhuzamos a miénkkel, érezzük a jelenlétét. Furcsa lények lakják, például egy Iglic. Ő is csak szeretetre vágyik, mint mindannyian.­ Alakokat vesz fel, hogy kapcsolódjon és elérje a célját: tartozzon valakihez. Ám nagyon nehéz a helyzete, ha egy olyan baráti párossal – Lilyvel (Dedovity Tomity Dina) és Josie-val (Grgity Nikoletta) – próbálkozik, akik maguk is egy nyomasztó, sokszor önző kapcsolatban élnek egymással. Ami összeköti őket, az a magánytól való félelem.

Az előadás során ennek a két kiszolgáltatott, a társadalom perifériájára szoruló nőnek a megkísértését követhetjük, akik fausti szerződést kötnek egy ezeréves boszorkánnyal, az Igliccel. A darab elején a lányok az elmegyógyintézetben beszélgetnek, ahová egyikük azért került be, mert megölte a saját kisbabáját. Méghozzá azért, mert a huncut Iglic elhitette vele, hogy ő igazából egy váltott gyermek, egy gonosz démon. A címszerepben G. Erdélyi Herminát láthatjuk, aki zseniálisan lényegül át a színpadon apró, szeretetéhes démonná.

Szinte az összes mondakörben létezik egy olyan szellemkarakter, aki elrabolja az embergyerekeket, ha a szüleik a születés pillanatában még nem adtak nevet nekik. A darabbeli Iglicünk esetében nem egyértelmű, hogy egy gonosz vagy egy jó szellemről beszélünk-e. Nála a gyerekrablás csak egy másodlagos mozgatórugó – sokkal inkább a valakihez tartozás vágya motiválja. A két lány, noha fél tőle, mégis arra vágyik, hogy vele legyen, és az teljesítse minden kívánságukat.

Az előadás Caryl Churchill kortárs angol írónő szövege alapján készült, burjánzó nyelvezete a koboldok, gnómok és más rémlények szürreális világát idézi. Hamvai Kornél fordításában kacifántos, kifacsart szó- és mondatösszetételeket, igazi nyelvi bravúrokat élvezhetünk, amiért önmagában is megérte volna átlépni az országhatárt.