Szélmalomharc az iskolában

Kevés az olyan, hivatása iránt elkötelezett pedagógus, mint Ana, az Elfogy a levegő című magyar filmdráma főhőse. A Balassi Bálint Gimnázium egyik legfelkészültebb tanára a kollégáival jó kapcsolatot ápol, a diákjai szeretik őt. Egy konzervatív szülő mégis feljelenti, mert az egyik óráján két XIX. századi francia költő, Arthur Rimbaud és Paul Verlaine viszonyát bemutató Teljes napfogyatkozás című filmet ajánlja a tanítványainak.

A fiatal irodalomtanár – aki az óráin túl drámaszakkört vezet, készíti az iskola fennállásának 150. évfordulójára az ünnepi műsort – kezdetben jelentéktelennek érzi a feljelentést. De az intézmény vezetése megrovásban részesíti a film ajánlása miatt, s bár a büntetés csekély, ő mégis igazságtalannak érzi. A modern felfogású, visszafogott nő úgy határoz, hogy harcol az igazáért. Arra azonban nem számít, hogy bátor tettével sorsfordító események lavináját indítja el. Az alkotást elsősorban az foglalkoztatja, hol húzódik a határ a tanterv és a szabad oktatás között, hiszen ez utóbbi éppen a kreatív energiák miatt tud őszinte, meggyőző lenni.

 Az incidens a tordai Mihai Viteazul középiskolában dolgozó Adela Stan tanárnővel történt meg 2017-ben. A rendező együttműködött a pedagógussal a produkció készítése során, ezért az ellene indított eljárás jelentősebb fordulópontjait, a közben megélt érzéseit rendkívül valósághűen és hitelesen jeleníti meg a filmvásznon.

Visszafogottan, fokozatosan bontakozik ki a szenvedés és megaláztatás története. Csendes jelenetek sorával követhetjük nyomon az Anában lejátszódó belső őrlődést. Kifakadni, összetörni nem látjuk őt, miközben az egyre kíméletlenebb, a munkáját ellehetetlenítő eljárás az egziszten­ciáját és minden emberi kapcsolatát próbára teszi.

A Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjának támogatásával megvalósuló Elfogy a levegő az év egyik legnagyobb nemzetközi magyar filmsikere. Szerepelt a Torontói Nemzetközi Filmfesztivál programjában, és a franciaországi Arras Filmfesztiválon közönségdíjat nyert. A sikerének egyik legnagyobb ereje a rendezői szerkesztésben és higgadtságban rejlik.

Az Anát alakító Krasznahorkai Ágnes, aki a színészet mellett drámapedagógiával is foglalkozik, rendkívüli beleéléssel, hitelesen alakítja karakterét. A film katartikus csúcspontja, amikor kiderül, hogy az ügyben döntő bizottság tagjai – akik végső soron arról határoznak, hogy az ajánlott mű ártalmas-e a fiatalokra – még csak nem is látták a filmet. Ekkor a mindvégig megingathatatlan hittel, rendíthetetlenül küzdő tanárnő is egy csapásra megérti, hogy ebben a küzdelemben sosem győzhet.