Színpadra vitt életek

Két fiatal utazik a vonaton. Azt tervezik, hogy Hollandiába men­­nek. Sunny most szökött el egy gyermekotthonból. Kitti mesél neki Marlenkáról, a cigánylányról, akit igencsak átvert „a szerelmes lovag”, s végül menekülnie kellett a rabságából. A két lánynak a színpadon kibontakozó története a szegénységről, a kiszolgáltatottságról, a szeretethiányról mesél; és talán ad némi reményt.

A rövid összefoglaló a Kiállok érted című előadásból való. Ez azonban nem csak egy színdarab! A benne feldolgozott probléma országszerte sokkal többeket érint (becslések szerint 36 ezer áldozata van évente az emberkereskedelemnek), mint gondolnánk. Feuer Yvette színész, drámapedagógus, a Láthatáron Csoport független színházi társulás alapítója ezért tudatosan kereste annak a lehetőségét, hogy színpadra vigye ezeket a sorstörténeteket.

„A színház nem a polgári közönség szórakozása, luxusidőtöltése. Helyette a küldetése az (is), hogy társadalmi gondokról, emberi történetekről szóljon. A színész feladata, hogy saját művészi eszközei­vel szolgálja azokat, akiknek nem adatott meg a boldog és kiegyensúlyozott élet” – vallja.

Urbanovits Krisztina színésznőben, a KV Társulat (független színházi társulat) egyik alapítójában társra talált a kitűzött célja megvalósításában. A Norvég Civil Támogatási Alap pályázata által létrejött Kiállok érted című előadást 2015-ben láthatta először a közönség. Idén nyolcadik éve játsszák, lassan a századik alkalommal.

– A prostitúció, a hátrányos helyzetű fiatalok körében halmozottan jelen lévő probléma témájának feldolgozására a legalkalmasabb közeg a színház – fejti ki gondola­tait Urbanovits Krisztina. – Az itt és most csodálatos művészete olyan érzelmi azonosulást és az ősi katartikus pillanatok átélését adja, amelyre semmi más nem képes. A színészek azoknak a fiataloknak a hírvivői, akiket a szüleik szegénységben, nehéz körülmények között neveltek, bántalmaztak, eladtak, magukra hagytak. A valóságban ismétlődnek ezek a sorsmintázatok.

– Komplex pszichoszociális ok húzódik meg a háttérben, amiért valaki prostituálttá válik – veszi át a szót Feuer Yvette. – A probléma a mélyszegénységben, az elhanyagoló családi környezetben gyökerezik. De mellette ezeket a hátrányos helyzetű családból érkező, állami gondoskodásban vagy gyermekvédelemben nevelkedő lányokat már jellemzően tíz-tizenkét éves koruk előtt megerőszakolták, megfosztva őket a saját testük birtoklásának egészséges tudatától. Sokan helytelenül azt gondolják róluk, hogy élvezetből csinálják, holott a legtöbb esetben kiszolgáltatottságból, egy becsapott szituáción keresztül kerülnek bele ebbe az élethelyzetbe.

A kutatott élettörténetekben je­len lévő tipikus személyek a színházi darab szereplői. Megjelenik az anya mint az erőt megtestesítő, pozitív figura, aki azért küldi el otthonról a gyermekét, hogy megvédje őt a további rossztól. De a kétségbeesett tett nyomot hagy. A szerelmet hazudó fiú ezért könnyen el tudja hitetni a szeretetre vágyó lánnyal, hogy törődik vele. A történetben szerepet kap továbbá a lakás- vagy nevelőotthonban dolgozó szakember, az idősebb lány, aki a strici nyomására belesodorja a barátnőjét a prostitúcióba. Illetve a segítő szándék vezette szimpatizáns, a történés külső szemlélője, aki tenni akar valamit a fiatalokért.

A darab létrejöttét egyéves kutatómunka előzte meg. A területen dolgozó (például gyermekvédelmi) szakemberekkel történt beszélgetések során megismerték a prostituálttá válás társadalmi hátterét és folyamatát, az áldozatul eső lányok lehetséges pszichés múltját, lélekrajzát. Romankovics Edit rendező és Bíró Bence dramaturg ezek alapján készítették el az előadás szövegkönyvét.

A produkció erőssége, hogy színpadon és nevelőotthonokban (akár azoknak az ebédlőjében) is eljátszható a darab, karnyújtásnyira a közönségtől, testközeli szituációban. A nyelvezete a fiatalok szóhasználatából táplálkozik. Nekik szól, illetve az őket körülvevő felnőtt- és kortárs környezetüknek, a nevelőknek, rendőröknek, akiknek módjukban áll megakadályozni a tragédiát.

– A kulcs a prevenció, mert amikor egy lány bekerül a prostitúcióba, általában a szervezett bűnözés olyan mélységébe sodródik, amelyből már csak rendőri közbelépéssel lehet ­kihozni – magyarázza Urbanovits Krisztina a tapasztalataikat.
Ezeket az életeket sosem lehet egészen hátrahagyni, a személyiség részei maradnak. A kérdés az, hogy a megélt érzéseket sikerül-e átfordítani más energiává. Háda Fruzsinának, a darab főszereplőjének javaslatára készítették el az alkotók a 2021-ben bemutatott Kiállok magamért című előadást, amely három gyerek, ifjú nehéz helyzetből induló, de pozitívvá forduló, inspiráló élettörténetét mutatja be. 

Az előadásaik után nem véletlenül kapnak olyan visszajelzéseket, hogy „ez az én életemről szól”. A produkció érzelmileg sokkolja a közönséget. Az előadást egy drámafoglalkozás követi, amely során a színészek, drámapedagógusok a fiatalokkal értelmezik a látottakat, segítik a megértést, a gondolatok érlelődését, elmélyülését. 

– A hátrányos helyzetben élők nem kapnak kellő figyelmet a társadalomban – foglalja össze Feuer Yvette a küldetésük esszenciáját. – Az előadással, amely róluk, nekik és értük szól, szeretnénk, ha tudnák, éreznék, hogy számítanak. Ez a gesztus azoknak a gyermekeknek, akinek kevés jutott a jóból az életben, sokat jelenthet. Megfordíthatja a sorsukat, megmentheti az életüket.