Vigyázat, viasz!

London után a második európai mú­zeum 1972-ben nyílt Amszterdamban, az első amerikai 1999-ben Las Vegasban, az első ázsiai 2000-ben Hongkongban, az első közel-keleti pedig 2021-ben Dubajban. A budapesti panoptikum májusi érkezése előtt Bécsig kellett mennünk a legközelebbi Madame Tussauds-élményért.

A tervezési szakaszban felmérésben kérdezték meg a leendő közönséget, hogy kikre kíváncsiak a leginkább. Ennek eredménye alapján az 51 szobor között 17 hazánkfiával szelfizhetünk, többek között Hosszú Katinka és Kossuth Lajos, Liszt Ferenc és Papp Laci, Sissi és Szent István király, Széchenyi István és Zámbó Jimmy alakjával. Rajtuk kívül a többiek – hollywoodi sztárok és híres énekesek, történelmi személyiségek és sportcsillagok – élethű viaszmásai is pazar installációs környezetben várják a közös fotóra éhes látogatókat. Ez nem a gúny hangja, kérem szépen, itt bizony kifejezetten arra buzdítanak, hogy bátran éljünk a lehetőséggel, és üljünk le a Lánchíd melletti padra az amerikai színész George Clooney mellé vagy társuljunk az ott ácsorgó színészóriás Tom Hankshez – miközben a hatalmas, folyamatosan változó és vibráló LED-falon egy csapat dinoszaurusz vágtat el, majd nyomukban érkezik a pesti rakparton a 2-es villamos.

A viaszfigurák mindegyikén 20-25, világszerte elismert művész dolgozik a London melletti műhelyben, egy-egy alkotás elkészítése három-négy hónapot vesz igénybe. A szobrok létrehozásához a gyertyakészítéskor használt viaszt, illetve japán viaszt kombinálják, így erős, strapabíró anyagot kapnak. A hőmérsékletet a kiállítótermekben 23-24 fok között kell tartani; egyébként 60 fok az a határ, amely fölött az anyag olvadásnak indul, a bábuk már deformálódnak.

A szobrok körüli környezetet viszont magyar mesteremberek készítették, ólomüvegművészektől a fafaragómestereken át a színházi díszlettervezőkig. A tárlat belső tereiben számos hazai ikonikus épület és műemlék jelenik meg, a látogatók például helikopteres filmforgatás szereplői lehetnek a Halászbástyán. Mindezek mellett rengeteg szórakoztató elem és interaktív élmény garantálja az emlékezetes szórakozást. Karády Katalin énekel, Petőfi szaval, Liszt Ferenc zongorázik, bemászhatunk Drakula (Lugosi Béla) koporsójába és Houdini szabadulóket-recébe, Munkácsy Mihály lefesti, aki modellt ül neki, Tom Cruise motorjára felülve egy autós üldözésbe csöppenünk, de azt is kiválaszthatjuk, hogy mit énekeljen Freddie Mercury, miközben mi dobolunk.

A Fehér Ház Ovális Irodájában Donald Trump figurája fogad, a terem másik oldalán Reagan elnök áll az egykori orosz vezetővel, Gorbacsovval. Ugyanitt Ferenc pápa integet a Szent Péter-bazilika lélegzetelállító bejárati kapuja előtt. A jól szerkesztett információs táblácskák az életrajzi érdekességek mellett tartalmaznak egy-egy mély/frappáns/szellemes idézetet is, a katolikus egyházfőtől ezt: „Megtanultam, hogy milyen fontos látni a nagyot a kis dolgokban, és a nagy dolgokban is foglalkozni a kicsinységekkel.” A szex­szim­bólum Marilyn Monroe más oldalról közelíti meg az élet értelmét: „A tökéletlenség szép, az őrület zsenialitás, és még mindig jobb nevetségesnek lenni, mint halál unalmasnak.”

Különösen érdekes az a rész, ahol – a sztármanöken Palvin Barbara példáján keresztül – részletesen bemutatják a látogatóknak, hogyan készülnek a 40-50 millió forintba kerülő viaszfigurák. Legelőször is az alanyról 250-300 fénykép, illetve 500 különböző mérési adat szükséges. Az élő hírességeknek többször személyesen is meg kell jelenniük a szobrászok előtt, ez alól II. Erzsébet királynő sem volt kivétel.

A valódi hajat, arc- és testszőrzetet szálanként helyezik fel az angliai műhelyből, ez a folyamat önmagában hat hétig tart. A figurákat kézzel festik, a szemeket egy specialista készíti akrilból, felhelyezés előtt vazelinnel kezelik, lecsiszolják és fényesítik is. A stúdiócsapat tagjai közt fodrász, kozmetikus és stylist is dolgozik.

A ruhákat és a kiegészítőket általában maguk az alanyok ajánlják fel a múzeumoknak. Ez sok esetben az órákra is igaz: bár David Beckham viaszmásán az exfocista valódi órájának csak egy replikája látható, addig George Clooney szobrán egy valódi Omega karóra található. A sportolók esetében pedig egy-egy átigazolást követően a figura öltözékét is felfrissítik, így Messi és Ronaldo is hamarosan új mezbe bújik.

A viaszalakoknak mindig kifogástalan állapotban kell lenniük! Mivel akár át is lehet karolni a figurákat, mindennap ellenőrzi a személyzet, hogy nem használódott-e el egy ruhadarab. A szobrok haját rendszeresen mosni kell, illetve frissíteni a sminkjét.

A tervek szerint minden évben két-két új figurával készül a budapesti múzeum; ezeket minden alkalommal „valakiért” cserébe szállítják majd ide más kiállítóhelyekről. Hogy mely figurák legyenek ezek, azt a vendégek dönthetik el, ha jelzik a pultnál, kiknek a viaszmásait látnák szívesen a jövőben.

És most essen szó a névadóról is! Madame Tussaud Marie Grosholtz néven született 1761-ben Strasbourgban, a mai Franciaország területén. Anyja a viaszszobrász-orvos Philippe Curtius házában dolgozott mint házvezetőnő. A kis Marie-t a férfi születésétől fogva a szárnyai alá vette. A család 1765-ben Párizsba költözött, hogy egy korszakalkotó múzeumot hozzon létre, ahol a kor híres politikusainak, nemeseinek, illetve magának az uralkodópárnak a tökéletesen élethű másait állította ki.

Marie idővel Versailles-ba is bejáratos lett, a király nővérét, Elisabethet tanította a viaszszobrászkodás csínjára-bínjára. A párizsi forradalom mindent gyökeresen megváltoztatott: 1789. július 12-én Marie arra ébredt, hogy a tömeg ellopta az orleans-i herceg és Necker pénzügyminiszter viasz mellszobrát a kiállításukról, és a korábban száműzött férfiak színlelt temetését megtartva felvonultatták a szobrokat az utcán. Később a feldühödött nép lándzsára tűzte a lerohant börtön, a Bastille kormányzójának fejét, majd azt elvitték Marie-hez azzal, hogy a lány formázza meg viaszból, hadd mutogathassák azt tovább napokig.

Ettől kezdve a királyi szobrok készítése helyett az elfogott, elítélt és lefejezett nemesség tagjainak képmásait, halotti maszkjait volt kénytelen sorra készíteni. Ő volt az, akit az éjszaka leple alatt elhívtak, hogy csináljon egy gipszet Jean-Paul Marat gyorsan bomló testéről, miután Charlotte Corday megkéselte a fürdőben.

Marie saját feljegyzéseiből tudjuk, hogy később a szeretett Elisabeth hercegnő fejét is elhozták hozzá, hogy halotti maszkot készítsen róla. Marie Antoinette arcáról pedig akkor sikerült mintát vennie titokban, amikor a sírásók leültek ebédelni, őrizetlenül hagyva így a fejet a különvált testtel együtt.

Egy ideig úgy tűnt, ha Marie eleget tesz a nép követelésének, vele semmi sem történhet, végül mégis letartóztatták. Akkor engedték újra szabadon, amikor (a sors iróniájaként) a terror idejének legkegyetlenebb zsarnokát, Robespierre-t megölték, és a szobrásznak a guillotine-nal frissen lecsapott fejét kellett megmintáznia. Néhány évvel később a pártfogója meghalt, és mindent Marie-re hagyott. A fiatal lány – abban a reményben, hogy megerősítheti pozícióját – feleségül ment egy Tussaud nevű kalandor mérnökhöz, aki majdnem elkótyavetyélte a jól felépített viaszvállalkozást és a vagyont. Végül, amikor Franciaország és férje Napóleon iránti rajongása elkezdődött, Marie a férfit és kisebbik fiát hátrahagyva, 1802-ben európai körútra indult, hogy nagyobbik fiával kiállításokat szervezzen a viaszfigura-gyűjteményéből.

A kezdeti sikerek után 1804-ben hatalmas csapás érte: a hajó, amely kollekcióját szállította, elsüllyedt, rengeteg szobra odaveszett. Végül néhány barátja anyagi támogatásával és hónapokig tartó munkával ismét elkészítette a most már az angol hírességekkel kiegészített gyűjteményét. Harminc évig járta velük Ang­liát, immár mindkét fia társaságában. Joseph tervezte a ruhákat, Francis a pénzügyeket intézte, ám anyjuk egy pillanatra sem engedte ki kezéből a vállalkozás irányítását.

Állandó panoptikuma végül 1835-ben, Londonban nyílt meg. Ezrek tolakodtak, hogy a kor híres arcainak pontos másolatait megbámulhassák. Marie tudta, mi kell a sikerhez: a vakszfigurák mellett sokat mesélt is, történeteivel nyűgözve le a közönséget.

Marie 89 évesen halt meg, örökségét Francis fia vette gondjaiba, aki sikeres vállalkozást épített anyja munkájára – amit ma Madame Tussauds Múzeumként ismerünk.