A szerelem több arca

Nagy a sürgés-forgás a csodálatos helyszínen. A hetvenfős stáb minden tagja profin teszi a dolgát. Nem is lehet ezt másképp, hiszen az aktív forgatási időszak mindössze kilenc nap, amelynek során igyekeznek napi 9–14 perc használható anyagot felvenni.

Feszes a tempó, a kastély összes szegletében zajlik az élet: készül a művészek sminkje, frizurája, folynak a forgatási helyszínek előkészítési munkálatai. A stáb­nak még az itt lakó két cicára is van gondja, mindig akad egy simogató kéz. 
A főszereplők – akárcsak a nemzeti színházi előadásban – Udvaros Dorottya és Blaskó Péter. Mellettük Tóth Auguszta, Tóth László, Ács Eszter, Csapó Judit és Szabó Sebestyén László lesz látható a tévéfilmben.

Egy rövid beszélgetés erejéig jó érzés letelepedni arra a kanapéra, amelyen majd a szereplők játszanak.

– Óriási dolognak tartom, hogy az MTVA meglátta a lehetőséget abban, hogy filmre vigye a Nemzeti Színház produkció­ját. Két elsőrangú, vezető színművészünk válik a tévéfilm által láthatóvá az utókor számára – osztja meg velünk gondolatait a színdarabot és a tévéfilmet is rendező Rátóti Zoltán. – A Pázmándy–Brauch-kastély kiváló forgatási helyszín, amelyet a látványtervezőnk olyanná formált, ami kiválóan illeszkedik a forgatókönyvhöz. Az már a színházban bebizonyosodott, hogy van igény a színészcentrikus darabokra, a kamera pedig még plasztikusabban meg tudja mutatni kifejező játékukat, a közeli felvételek új hangsúlyokat tudnak felvillantani. A darab nagy népszerűsége annak is köszönhető, hogy ki vagyunk éhezve a mesére, a szép történetekre. Ez a történet a szerelem több arcát is láttatja: a két főszereplő időskori fellángolását, a szobalány és a katona szerelmének ifjonti hevét, valamint Estella középkorú lányának és férjének egyenletesen parázsló érzéseit. Szerintem arra mondhatjuk, hogy tudja, mi a szerelem, aki fel meri vállalni és meg meri mutatni az érzéseit.

A történet 1864-ben, a franciaországi Lyonban játszódik. Hector Berlioz romantikus zeneszerző szerelmi történetén keresztül arra világít rá, hogy vannak, akik még életük alkonyán sem mondanak le vágyaikról. A főszereplő egy utolsó romantikus lépésre készül: megszöktetné gyerekkori szerelmét, a már nagymamakorú, tisztes kispolgári életet élő Estellát.

A Berliozt alakító Blaskó Pétert a sminkben érjük utol. Csillogó szemmel állítja, hogy a szerelem mindent legyőz.

– Udvaros Dorottyával a szerelem minden rezdülését végigjátszottuk már a színpadon a hosszú évek alatt. Réges-régen túl vagyunk már mindenen, szavak nélkül is értjük egymás rezdüléseit. Ez a tévéfilm örömjáték számunkra. Szeretem ezt a történetet, mert megmutatja, hogy milyen furcsa az élet: a lélek nem öregszik, örökre fiatal marad, a korosodással nem múlik el a szenvedély. Nem véletlenül választotta a szerző, Hubay Miklós a darab mottójául Weöres Sándor Boldogság című versének sorait: „Vének leszünk és ráncosak, / de szívünkben virágosak. / Nagy felhő-hintánk csupa láng…” Sohasem késő „megállítani az időt”, az igaz szerelem kortalanul ott él mindenkiben, csak bátorság kell megélni azt. A nézők is tudnak ezzel azonosulni: lám, én is ilyen vagyok, a lelkem nem változott, szenvedélyes és fiatal, csak a testem öregszik.

A színművész mosolyogva teszi hozzá: bölcs asszony az, aki azt mondja, hogy „nagymama létemre csak nem fognak megszöktetni, beültetni egy fogatba és elvinni Szentpétervárra?".

A bölcs nagymamát alakító Udvaros Dorottya sminkben, jelmezben érkezik a díszletbe. Rávilágít a színházi szereplés és a forgatás közti különbségre.

– A színházban az ember egy este alatt végigélhet egy egész történetet, míg a forgatás töredezett munkafolyamat. A kamera viszont nagyon mély átélésre ad lehetőséget. Szinte csak Blaskó Péter személyét érzékelem ilyenkor, hiába van körülöttem a stáb. A színpadon pedig arra is figyelni kell, hogy a színházterem különböző pontjain egyaránt megkapják a nézők az élményt.

Szerepéről azt mondja, hogy nem nehéz azonosulni egy olyan nővel, aki megadóan, szépen, bölcsen él:

– Estella szerethető, boldog ember, aki imádja a családját. Ezt a békés életet akarja felkavarni a szenvedélyes zeneszerző. A történet egyszerre tragikus és komikus, lehet rajta sírni és nevetni. Számomra ez a forgatás egy jutalomjáték: fantasztikus a környezet és profi a stáb.

A közönség leghamarabb nyáron, a Magyar Mozgókép Fesztiválon láthatja az alkotást, ezt követően a közmédia tévépremierben mutatja be a né­­zőknek.