Chaplin vásznon és színpadon

Ha esetleg valaki nem ismerné a Nagyvárosi fények című filmet: a főhős magányosan élő, csetlő-botló csavargó (Nagy Sándor), aki egy nap szerelmes lesz egy vak virágáruslányba (Kovács Gyopár), és megmenti egy öngyilkosságra készülő, elhagyott milliomos (Kolovratnik Krisztián) életét, aki innentől kezdve a barátjának tekinti. Csakhogy a gazdag ember csupán részegen ismeri fel ágrólszakadt „barátját”, ez pedig számos problémás helyzetet teremt kettejük számára. Sok kaland után végül persze minden jóra fordul: a csavargó pénzt kap gazdag pártfogójától, amivel megmenti a lányt a kilakoltatástól, sőt a vakságtól is, ami miatt viszont börtönbe jut, de aztán onnan kiszabadulva, egymásra talál a szerelmespár.

Nemcsak a zseniálisan játszó főszereplők, hanem a sokféle figurát alakító mellékszereplők (Zsurzs Kati, Csonka András, Gáspár Kata és Túri Lajos Péter) is láthatóan lubickolnak a szokatlan darabban. Szokatlan azért, mert a színpadon prózai szöveg nélkül, feliratozással és a régi némafilmek stílusát idéző színészi játékkal, zenére kidolgozott mozgássorokkal és fekete-fehér látványvilággal elevenedik meg a történet.

A legnagyobb kihívás egyértelműen a Chaplint külsejében, arcmimikájában és mozgásában is zse­niá­lisan utánzó Nagy Sándornak jutott. Vegytiszta chaplini csavargó született általa!

Jóval több ez az előadás a pantomimnál, teljes a színházi élmény. Szente Vajk rendező unikális előadást hozott létre Gulyás Levente nagyszerű zenei aláfestésével és Túri Lajos Péter zseniális koreográfiá­jával. Az egész produkció bizonyíték arra, hogy szöveg nélkül is el lehet játszani, át lehet adni egy történetet. Az egyszerre mulatságos és elgondolkodtató, zseniálisan megálmodott, megkoreografált és megrendezett színdarab méltó tisztelgés a filmművészet zsenije előtt.

Érdekes véletlen, hogy a Játékszíntől pár száz méterre, a Vígszínházban 2018 októbere óta játszanak egy másik Chaplin-film alapján készült előadást, A diktátort. Eszenyi Enikő állította színpadra az angol színész 1940-es, első igazi hangosfilmjét, Vecsei H. Miklós és Vörös Róbert átdolgozásában. Az előadás egyik legfőbb erénye és ereje ifj. Vidnyánszky Attila játékában rejlik – nem véletlenül nézem meg újra és újra másfél-két évente.

A történet a két világháború között játszódik, egy olyan korban, amikor a szegénység és az őrület féktelenné vált. Az emberség és a szabadságba vetett hit elbukott. Chaplin Korda Sándor magyar származású filmrendező és producer tanácsára kezdte el forgatni a filmet. A diktátor Ausztria megszállásáig követi Hitler birodalmának kiépülését és a zsidóság meghurcoltatásának eseményeit.

Ifj. Vidnyánszky Attila a nagy tomániai diktátort és a kis zsidó borbélyt is ugyanolyan érzékenységgel játssza. Kettős szerepében hol kíméletlenül szarkasztikus, hol a bohóctréfa eszközeivel oldja fel sok millió ember szorongását. 
Chaplin később azt nyilatkozta: „Ha tudtam volna a német koncentrációs táborok borzalmairól, nem csinálom meg A diktátort, nem fogom tréfára a nácik gyilkos őrületét.”

Charlie Chaplin születésének közelgő 135 éves évfordulója apropóján a teljes életút megrajzolására nem vállalkozunk, mindössze néhány érdekességet szedtünk csokorba az Oscar-díjas angol színész-rendezőről. 

 Sivár gyermekkorát jobbára árvaházakban, bentlakásos iskolákban vagy az utcán töltötte, miután apja elhagyta a családot, anyja pedig elmeotthonba került. Tízévesen már apróbb vígjátéki szerepeket játszott pantomimtársulatokkal. Mutatványosokkal érkezett Amerikába 1912-ben, ahol ajánlatot kapott a Keystone filmstúdiótól.
 Filmjeit maga írta és rendezte. 1914-ben a Gyermek-autóverseny Velencében című filmjében tűnt fel először a keménykalapot, szűk szalonkabátot, buggyos nadrágot, túlméretezett cipőt viselő, kacsázó járású, sétapálcás, bajuszos csavargó alakja. A szeretetre méltó emberkében gyermekkori nyomorának tapasztalatait formálta meg. 
 Nevettetve akart tanítani, felhívni a figyelmet a társadalmi ellentmondásokra. „Hiszek a nevetés és a sírás erejében, mert mindkettő a gyűlölet és a nyers erőszak ellenmérge” – vallotta. 
 Charlie toprongyos figurája a Modern időkben vett búcsút a közönségtől, a hangosfilm terjedése a mimikára építő karakter végét jelentette.

 Az 1952-es Rivaldafény londoni bemutatójáról nem tudott visszatérni az Egyesült Államokba, mert liberális, baloldali nézetei miatt felforgató tevékenységgel, kommunista szimpátiával gyanúsították meg, és érvénytelenítették beutazási engedélyét. 
 Pályafutása során számos díjban, elismerésben részesült. Többek között 1971-ben Oscar-életműdíjjal tüntették ki, és pályafutása elismeréseként 1975-ben II. Erzsébet angol királynő lovaggá ­ütötte. 
 Magánélete viharos volt: négyszer nősült, de csupán a rendkívül fiatal Oona O’Neill-lel (Eugene O’Neill író lányával) 1943-ban kötött házassága bizonyult boldog és tartós kapcsolatnak. Nyolc gyermekük született, közülük Geraldine filmszínész lett. 
 A kisember megtestesítője 89. életévében, 1977 karácsonyán halt meg a svájci Corsier-sur-Vevey-ben (utolsó 25 évét itt töltötte), a helyi temetőben helyezték örök nyugalomra. Két hónappal később sírját feltörték és elvitték a koporsóját. A svájci rendőrség hatalmas erőket mozgósítva 11 hét után elfogta a sírgyalázókat, két kelet-európai politikai menekültet. 
 Születésnapján, 2016-ban avatták fel a Chaplin világa (Chaplin’s World) elnevezésű múzeumot, amelyet egykori lakóhelyén, a Genfi-tó partján található kisvárosban alakítottak ki.