Igazi jutalomjáték a Loire mentén

Magyarországon a mozi világából vált ismertté az amerikai színész John Malkovich, de hazájában egyike a legkiemelkedőbb színházi művészeknek. Mindkét területen egyaránt hitelesen alakít pozitív és negatív karaktereket – bár ő maga azt vallja, hogy a filmezés csak a pénz miatt érdekes, igazi otthonának a teátrumot tekinti. Jelenleg a massachusettsi Cambridge-ben lakik, de korábban tizenöt évig élt családjával Dél-Franciaországban, ahol színházi színészként dolgozott, francia nyelven.

Ez utóbbi tény a legújabb mozifilmje miatt lett fontos adalék: a Vendég a francia kastélyban című francia romantikus alkotásban egy megözvegyült londoni férfit alakít, aki a gyászidőben visszatér arra a franciaországi birtokra, ahol egykor megismerte feleségét – és az ott élőkkel természetesen franciául beszél. Még egy ok, amiért rajongani lehet a kétszeres Emmy-díjas színművészért, aki decemberben töltötte be a 70. életévét.

A filmben a fanyar humorát még szomorúságában is megőrző Andrew Blake-nek a boldogabb időket felidéző útja egyáltalán nem a tervek szerint alakul. Kalandja a tévedések vígjátéki elemével kezdődik: a Beauvillier-birtokon szállást kereső angolt az undok szakácsnő a komornyiki állásra jelentkező jelöltnek nézi, és azonnal fel is veszi. A férfi, hogy maradhasson, kénytelen tovább játszani a komornyikot. John Malkovichnak jutalomjáték ez a szerep: rengeteget mókázik, sok öniróniával a gyászoló férfi esendőbb oldalát is megmutatja. 

A ház különös úrnőjén, Madame Beauvillier-n (Fanny Ardant) kívül a néző lassan jobban megismeri Odile-t (Émilie Dequenne), a határozott és sokoldalú szakácsnőt; a park végében remeteként élő, morózus mindenest, Philippe-et (Philippe Bas) és Manont (Eugénie Anselin), a fiatal takarítónőt. Blake hamarosan rájön, hogy új ismerősei éppoly elveszettek, mint ő maga. A hús-vér színészek mellett főszerepet kap a történetnek díszletet adó Loire menti kastély is, amelyet mintha egy tündérmeséből adaptáltak volna a vászonra ódon tornyaival, csigalépcsőivel, elegáns télikertjével és gyönyörű parkjával.

A film a Franciaországban rendkívül ismert, számos bestsellert kiadó író, Gilles Legardinier regénye nyomán készült, akinek ez az első rendezése. Nem filmes mestermunka, de Malkovich így is könnyedén viszi a hátán a produkciót. A lelkünk biztosan jóllakik a végére: az angol vendég, aki már semmit sem várt az élettől, új esélyt kap arra, hogy mindent elölről kezdjen. Nem úgy, ahogy az amerikai filmekben szokás, hanem francia módra.