Manézson innen és túl

Kosztümök, plakátok, fotók, filmek, dokumentumok és azokhoz kapcsolódó személyes történetek, artistadinasztiák és relikviák, érdekességek és legek, százéves körhinta és múzeumpedagógiai játékok, sőt még képzőművészeti alkotások is szerepelnek a cirkuszvilág sokszínűségét bemutató tárlaton, ahol tizenkét nemzetközi cirkuszmú­zeum legféltettebb kincseit láthatja a kö­zön­ség – hangsúlyozta a megnyitón Fekete Péter, a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ főigazgatója.

Bocsánatos bűn nőként legelőször a varázslatos kosztümök előtt lecövekelni. Selymek és tüllök, csillogó színek és díszek, gyöngyök és tollak minden mennyiségben! A kosztümök egyébként nagy változáson mentek át az évszázadok során: kezdetben kevés flitterrel tervezték őket, ami gyorsan megváltozott egy nagy párizsi divatháznak, egész pontosan Gérard Vicaire-nek köszönhetően – ő forradalmasította a jelmezeket. Az artisták hamarosan egymással versengtek, hogy a tervező látványos flitteres kosztümjei­ben jelenhessenek meg a manézsban. A színek sokfélesége, az aprólékos hímzések, a különleges szabásvonalak mind-mind a varázslat részei. A kiállított darabokból néhány a franciaországi Levens faluból, Gilles Maignant tekintélyes magángyűjteményéből érkezett hozzánk, ahol egyébként 350 művészi kivitelezésű kosztümöt, köztük több mint 70 fehérbohóc-jelmezt őriznek. Látható a tárlaton például olyan kosztüm az 1940-es évek híres Carlo Medini bohóctársulatától, amelynek szokatlan hímzett motívumai arra utalnak, hogy a ruhadarab afrikai bohócversenyre készült.

Az artisták családtagként és fellépő­part­nerként tekintenek állataikra, akikkel gyakran évtizedeken keresztül dolgoznak együtt. Egyes cirkuszdinasztiáknál nagy hagyománya van az állatszámoknak, így a Richter családban is generációról generációra öröklődik az állatokról szerzett tudás és tapasztalat. Id. Richter József elefánton mutatott be kézegyensúlyozó számot, majd ugródeszkával kombinált szaltókat ugrott az elefánt hátára. Lovasakrobata-számával is sikereket ért el csoportja, 1974-ben a Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztiválon Ezüst Bohóc-díjjal jutalmazták. Fiai, Flórián és József túlszárnyalták szüleiket is – aranyosan csillognak a fesztiváldíjaik, ezenkívül mindketten cirkuszigazgatók –, és már a következő generáció is hódítja a közönséget.

Akit a cirkusz beszippantott, az nemigen szabadul a varázslat alól – erre is számtalan példát találni a kiállításon. Schneller László Perinyó cirkuszi dinasztia tagjaként pályafutását légtornászként kezdte, de egy sérülés miatt váltania kellett: állatidomár lett. Humoros oroszlánszámában játékosan birkózott nagymacskáival a porondon. Emlékezetes, hogy a Fővárosi Nagycirkusz Ludas Matyi-előadásában 2015-ben egy „vidéki számot” hozott létre idomított disznóval, kecskével és szamárral.

És akkor még nem szóltam az Ananda Matadzsi nevű magyar formáció különleges krokodil- és kígyószámáról! Meg Richter Máriáról, aki a nyolcvanas években kezdett majmokkal foglalkozni, Magyarországon elsőként makákókkal. 
A tablókon cirkuszdinasztiák (Eötvöséktől a Sallaikon át a Donnertekig) elképesztő sikertörténetei olvashatók! Az egyik felvételen a „Magyar Herkules” egy láncfűrész fölött tartja meg karjával a súlyt. Pakucza József az erejével nyűgözte le a cirkusz közönségét. Az erőművész eredetileg villamosmérnökként végzett és dolgozott, de emellett komolyan sportolt, testépítéssel foglalkozott. 1986-ban megnyerte az első modern kori Toldi Miklós-választást, később 12 alkalommal alakította Toldit a Visegrádi Palotajátékokon. 1988-ban egy mexikói turnéra kerestek erős embert, így csöppent a cirkusz világába.

A magasdrót-számok között is extrémnek számít a skywalk, azaz az „égen járás”. 1974-ben egy francia kötéltáncos, Philippe Petit azzal került be a hírekbe, hogy New Yorkban az akkor még átadás előtt álló World Trade Center ikertornyai között feszítette ki kötelét (engedély nélkül!), és 540 méteres magasságban 45 percen keresztül sétált, ezalatt nyolc fordulót tett meg. Aki a magyar „égen járó” ifj. Simet László tavalyi, Duna feletti sétájáról (is) többet szeretne tudni, a Vajdahunyad várába váltson múzeumi belépőt február 29-ig. Javaslom, kedves olvasó, ráérősen menjen – a manézs varázslata ugyanis órákon át nem ereszt.