Színház a játszószőnyegen

A hatalmas paplan alól két narancsszínű zoknibáb kandikál ki. A tűznyalábokat megtestesítő figurák egyszeriben életre kelnek: morognak, zsörtölődnek, összevesznek egy rumbatökön. Csak akkor enyhülnek meg, amikor egy másik hangszer is beröppen a térbe. A váratlan, berántó fordulat miatt a közönség lelkileg (is) megérkezik az előadásra, és figyelni kezd. Közben egy csecsemő rátalál az egyik tűzmanóra, amelyet megtapogat, kóstolgat. Ebben a színházi műfajban, ahol a színészek egy térben és szinten játszanak a közönséggel, be szabad engedni a kicsi nézőket az előadásba. Sőt, kell is, hiszen csecsemőkorban a tapintáson keresztül érzékelnek szinte mindent. Ekképpen lehet lekötni a figyelmüket, fenntartani az érdeklődésüket a háromnegyed órás darab közben.

A babaszínházban a szövegkönyv csak kiindulópont. Színészek játszanak, de animátor (jelentése: egy csoport tevékenységét irányító) szerepben vezetik a történéseket. A mozgást, a ritmust begyakorolják, előre elpróbálják. De a cselekményből engednek és tesznek is hozzá a színjáték alatt.

– Nincs két egyforma előadás, ahogyan közönség sem. Tudatosan figyelni kell a három év alatti gyerekekre, a reakcióikat beépíteni a játékba, például a sírásra válaszul lágy dallamot dúdolni – hangsúlyozza Márkus Judit és Janik László, akik négy éve tartanak babaszínházi előadásokat a Veres 1 Színház berkeiben.

A színészek a tér két különböző pontján párhuzamosan mesélik, játsszák a történetet, olykor visszhangként ismétlik társuk mondatait. Vagy éppen az egyikük vezeti a lángot a levegőben, míg a másik versel. „Improvizálni könnyű, csak sokat kell hozzá gyakorolni” – idéz egy szakmai szállóigét a házaspár. Tizennyolc éve kötötték egybe az életüket, s nagyjából ugyanennyi ideje a színpadon is együtt dolgoznak.

László író, rendező, színész, akinek szakmai pályája negyven éve, a Veszprémi Petőfi Színházban kezdődött. Jelenleg szabadúszóként, főleg a veresegyházi ­teátrumban játszik. Ugyanitt ő az ifjúsági és gyermekszínházi tagozat művészeti vezetője. Felesége, Judit 2004-ben végzett kommunikáció- és médiatudomány szakon, majd a színháztudomány felé fordult, valamint gyermek- és ifjúsági irodalom szakirányon is tanult. 2016-ban megszületett első lányuk, Johanna. Az édesanya tudta, hogy nem élheti tovább a színészek olykor rapszodikus mindennapjait, ezért jelenleg közművelődési referensként dolgozik.

De a színházat sem hagyta hátra teljesen. Az első gyermekével otthon töltött idő alatt vágott bele a színháztudomány szakba, ahol a szakdolgozatát a babaszínházról írta. A fővárosi Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színházban látta először a Toda című darabot, amely lenyűgözte, ezért a tudományos munkája során mélyebben is beleásta magát az idehaza kevésbé ismert műfajba.

A második lányuk, Júlia születését követően a család 2018-ban Erdőkertesre költözött. Azt tapasztalták, hogy a Veres 1 Színház, amely munkahelyük is lett, műsorkínálata nem bővelkedik gyermek- és babaelőadásokban. A következő évben sikeres pályázatot írtak a csecsemőszínház megvalósítására. 2019-ban megalapították a veresegyházi intézmény égisze alatt a Veres 1 Meseszínházat. Nem volt más hátra, mint összeállítani egy darabot. Ragaszkodtak a magyaros verseléshez, amelyet annyira kedvelnek, és tudták, hogy a négy elem (tűz, víz, levegő, föld) köré akarják az előadásokat felépíteni.

Elsőként a Tengertánc készült el, majd a Tűztánc, amely a tűzgyújtás témáját járja körül mondókák, versikék és főként gyerekdalok segítségével. Ebben még több ének, ritmusos vers hangzik el hangszerkíséret mellett. A következő bemutatásra tervezett Szellőtánc javarészt mozgásos elemekkel működik majd.

Bár az előadás történetét (a tűzgyújtás, a tenger megtisztítása a hulladékoktól) inkább a szülőknek szánják, minden jelenlévő befogadja, értelmezi az életkorának megfelelően. A Tűztáncban a kicsi közönség közös erővel, anya megnyugtató közelében oltja el a szikrázó lángokat.

– A legkisebbeknek szóló előadásnak célja az is, hogy színházba járó felnőtteket neveljünk. Jó nézőt, aki a darab ideje alatt ki tudja zárni a külvilágot, és maximálisan befogadni azt, ami a színpadon történik. Ez a nyitottság nemcsak a kultúra felé érvényes, hanem a környezetünk és az embertársaink felé is – magyarázza a házaspár. A saját gyermekeik által tapasztalták is a meseszínház pozitív hatásait: a lányaik háromévesen már operát néztek tátott szájjal.

A babaszínház, akárcsak egy felnőtteknek szóló előadás, akkor sikeres, ha nem hagyja hidegen a közönségét. Ha figyel vagy felkacag egy csöppség, már elérte a célját. Olyan is előfordult, hogy László mély hangjára álomba szenderült egy kisbaba – nincs ennél jobb visszajelzés arról, hogy a babaszínház jól működik. 
 

ÁLDÁSOS HATÁSOK. A babaszínház is, akárcsak a Ringató vagy a Kerekítő foglalkozások, a gyerekek korai fejlesztését (például érzékszervek finomodása, zenei nevelés) segíti. Érdemes rendszeresen, havonta egyszer beülni gyermekünkkel a nekik szóló előadásra. Ugyanis dr. Király Ildikó pszichológus vizsgálataiból az derült ki, hogy azok babák, akiket a szüleik hordtak színházba, kortársaiknál hamarabb kezdtek beszélni, választékosabban tudják kifejezni magukat, és a világot is árnyaltabban szemlélik.