Beszippant az íriszörvény

Vincent van Gogh a művészet világának rocksztárja – sok mindent mondtak már a holland festőzsenire, de ezt még nem hallottam. Persze nem érdemes ilyen apróságon fennakadni, hiszen az idő múlásához és az aktuális divatokhoz igazodni kell. A felpörgött modernitás gyökeres változásokat hoz szokásainkban, legyen az kommunikáció vagy kultúrafogyasztás. Ez utóbbira jó példa a Van Gogh – Egy festőzseni legendás világa címmel nemrég megnyílt és nyár végéig nyitva tartó immerzív kiállítás. Az idegen szó azt jelenti, hogy pazar fény- és hanghatások segítségével teszi a virtuális valóság részesévé a látogatót; mindenkit beszippantanak az egymást követő élmények.

A jelenlegi legfejlettebb technológiára épülő produkció eddig New Yorktól Szöu­lig több mint negyven országban hódította meg a közönséget, legalább húsz­millióan voltak rá kíváncsiak. A 2023-as Eventex Awardson a legjobb kiállítás és a legjobb immerzív kiállítás kategóriában is aranyérmes lett. A CNN a világ tizenkét legjobb immerzív élménye közé sorolta. Magyarországra, a budapesti BOK Csarnokba többéves előkészület után érkezett meg.

Hogy is mondjam: elég különös Van Gogh-tárlat ez, hiszen itt nincsenek eredeti Van Gogh-festmények. Aki erről előzetesen nem tájékozódott, már az első teremben csalódni fog. Nem árt tehát tisztában lenni azzal, hogy ez az anyag főleg a tragikus sorsú, saját fülét megcsonkító festő népszerűsítését szolgálja, divatosabban mondva: edukációs küldetése van. Persze ez sem lebecsülendő vállalás, hiszen aki végigolvassa a kétnyelvű információs szövegeket, tanulmányozza a remekművek másolatait, a 3D-s installációkat, az teljes képet kap a posztimpresszionista zseni életéről és művészetéről.

Az is kiderül róla, hogy színtévesztő volt, amire egy japán tudós jött rá a Csillagos éj a Rhone fölött című festménye fényszűrőkkel való vizsgálata során. Van Gogh a látássérülése miatt használt túlontúl élénk színeket, élénk vonalakat, ugyanis nem érzékelte a közelebbi árnyalatok közötti különbségeket. Ez lehet a magyarázat a sárga szín hangsúlyozására is, a napraforgókat ábrázoló, tizenegy képből álló sorozatán a sárga harminc különböző árnyalatát lehet fel­­fedezni.

A csokrok megfestésével igyekeznie kellett, hiszen a szirmok hamar elhervadtak, ezzel a gyorsasággal viszont egy képen belül sikerült megörökítenie a virág elmúlásának minden fázisát, amivel az élet körforgására utalhatott. Ma már azt is tudni lehet, hogy a festő ikonikus virágainak színei a vörös festék pigmentjeinek lebomlása miatt megváltoztak: a kék íriszek eredetileg bíborszínűek voltak, a fehér rózsaszirmokat vörös árnyékok díszítették, a fehér háttér valaha rózsaszín volt.

Visszatérve a budapesti látványossághoz, el kell ismernem, hogy annak leghatásosabb része a hatalmas audiovizuális kiállítótér. Olyan, mint egy virtuális múzeum, ami a kor kihívásainak maradéktalanul megfelel. Egy ilyen közeg a fiatalokat is lenyűgözi, gyártják is sorra a rövid tartalmakat a közösségi felületeikre. Mások a térben elhelyezett napozóágyakban lazítanak, hogy minél tökéletesebben magukba fogadják az érzékszerveikre mért hatásokat. A fényfestés egymásutánja azt az illúziót kelti, hogy a jelenlévőknek egyszeri élményben van részük. A padozatra „folyik” a hullámzó tengervíz, halak úszkálnak, rákok mászkálnak közvetlenül a lábak alatt. Aztán körberobog a vonat, ablakaiban feltűnnek a festő ismert önarcképei. És még mindig lehet a hatást fokozni: a festmények jellegzetes motívumai – napraforgók, íriszek, rózsaszirmok, madarak és a csillagos égbolt – örvénylenek a panorámás kivetítőkön, aláfestésként klasszikus zene szól.

Mire letelik a félórás vetítés, Van Gogh életútja és művészete is kiteljesedik. Végül egy újabb állomáson az úgynevezett VR-szemüveg segítségével előidézhető a virtuális valóság, ahol a festő leghíresebb alkotásainak részleteibe is be lehet tekinteni. Ez olyan érzés, mintha ott sétálnék a főhős festményeiben, éppenséggel A sárga ház utcájában, az Éjjeli kávézó körül, az arles-i hálószobájában vagy a zöld búzamezőkön. És ezért a bizsergető élményért külön kell fizetni, nem fért bele az amúgy is borsos jegyárakba. Nem kétséges, üzlet ez, a javából.

Az eredetileg lelkésznek készülő holland festőt életében nem ismerték el, alkotásai sem kellettek senkinek, ő maga mindössze egyetlen képet tudott eladni. Népszerűsége csak halála után ívelt magasba, bár három húga nem mutatott különösebb érdeklődést iránta, viszont öccse, később annak özvegye sokat tett halhatatlansága eléré­séért. Megjött a késői üzleti siker is: a művész kezelőorvosáról készült festménye (Dr. Gachet arcképe) 1990-ben 82,5 millió dollárért talált gazdára New Yorkban.