Ereszkedjetek térdre!

Köztéri művei közül talán II. János Pál pápa szobra a legismertebb, egy ötvenmázsás kőből faragta ki a szentatya egész alakos szobrát Babusa János. Az életnagyságú időskori ábrázolás Budapest XVII. kerületében, Rá­kos­hegyen látható, a Lisieux-i Szent Teréz-templom melletti Szent István téren. Hazánkban ezenkívül csak XI. Ince pápának van köztéri szobra a Budai Várban, így nem csoda, hogy a 2008-ban felavatott alkotás miatt a hely valódi zarándokhellyé vált.

„II. János Pál volt az első kelet-európai pápa, a lengyel egyházfőt a sajátunknak éreztük. Élete alkonyán, amikor felmerült a kérdés, betegen tovább tudja-e viselni tisztét, nem adta fel, és még öt évig tisztességgel ellátta a feladatát. Ekkor vált a pápák pápájává a szememben. 2005-ben bekövetkezett halálát követően édesanyám emléke adta az ösztönzést, az ő időskori görnyedtsége, botjának tartása szinte teljesen megegyezett a pápáéval. A szobrom a mankóra támaszkodó idős egyházfőt jeleníti meg, aki szenvedésével is példát mutat, erőt, biztatást áraszt” – mondta el lapunknak az alkotó, akinek a magyar kultúra napja alkalmából kiállítása nyílt Budapesten, a XVII. kerületi Vigyázó Sándor Művelődési Központ Ballonyi Galériáján. A tárlaton kisplasztikái, rajzai és akvarelljei, valamint a köztéri alkotásai­ról készült fotók láthatók február 18-ig.

A szobrászművész 60. születésnapjára időzített jubileumi kiállítás helyszíne nem véletlen: 14 éves korától élt Rákosmentén, és a Gózon Gyula Kamaraszínházban található műteremben alkotott. Az előadásokból, próbákból fakadó élmény ihlette színészportréit, zsáner szobrait. „Mikor Brecht Kurázsi mamáját vitték színre, több próbát is végignéztem, és magát az előadást is többször. A záró színpadkép, miután Kurázsi mama elveszti utolsó gyermekét, és tartja a karjában a halott kislányt, semmit nem csinál, csak néz előre üveges szemmel, annyira megrázott, hogy az olvasópróba után másnap megmintáztam.”

Hét éve költözött ki az agglomerációba, azóta zömében az otthonában születnek a művek – kivéve a nagy méretűek, amikhez a kávai műterem rendkívüli belmagassága kell. Az életmű számtalan alkotása megtalálható a művész kerek születésnapjára megjelent, Babusa 60 című impozáns albumban.

„Öt évig dolgoztam kőszobrászként az Országházon. Nagyon megszerettem a követ mint anyagot, azért választottam hivatásul. A kővel való foglalkozás valahogy átformálja kicsit az embert, nyugodtabbá, megfontoltabbá válik, hiszen a mi szakmánkban nem lehet kapkodni, ha hibázunk, nincs lehetőség javítani, a kőhöz mindig igazodni kell. Mégis, változik az ember, mostanában jobban vonzódom a bronzhoz.”

A kisplasztikák között kalauzol: bitang szkíta, zsidó karakterek (a muzsikustól a menekültön át a rabbiig), Bartók-szoborcsoport – csak néhány a változatos alakok közül. Apropó, Bartók! A posztumusz Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató is itt élt a kerületben, egykori háza ma zeneházként működik. A szoborcsoportban Bartók mellett helyet kapott egy német és egy szlovák lány, utalva a nép­dal­gyűjtői munkára.

A Szűz Mária halotti lepellel című alkotás az ötvenes éveiben járó Máriát ábrázolja, kezében tartva a Krisztus-arcot megjelenítő torinói leplet. Mária alakjának ilyen megformázása meglehetősen ritka, hiszen a műalkotások nagyrészt fiatalon, Krisztusnál is fiatalabb korban jelenítik meg.

A „családi sarokban” látható az a kép, amit 12 évesen készített a nagymamájáról, valamint a fiát és a lányát megörökítő szobrok. Gyönyörű pasztellek Szentendréről és a naplementéről. Azt mondja, a rajzolással és a festéssel a kreativitását szokta „edzeni”, de amikor szobrot készít, előrajzolás nélkül „nekiugrik” merthogy a fejében megszületik a kész alkotás, azt képezi le a matériába.

A IV. Károly-makett nagy méretű szoborváltozata, a boldoggá avatott király ereklyetartó hermája a Szent István-bazilikában, az Adalbert-oltáron látható, a Mindszentyé pedig Budaörsön. „A karizmatikus bíboros egy imádkozózsámolyon térdepel, egyenes gerinccel tekint előre, mintha meditálna. A szobrom a bíboros fő tulajdonsá­gait jellemzi: a rendíthetetlenséget, a határozottságot és a szelídséget, de tekintetében benne van a gondolkodó politikus is. »Ha tehetném, a fővárosban és az országban küszöbről küszöbre járnék, és úgy kérnék minden családot: engesztelő lélekkel Magyarországért ereszkedjetek térdre« – ezt az idézetét faragtam a talapzatra.”