Harc a halál ellen

Már az első képkockák felborzolják a néző kedélyét. Két rendőr egy utcán vajúdó asszonyt az akarata ellenére bevisz a bécsi All­gemeines Krankenhaus közkórházba, miközben ő kétségbeesve kia­bálja, hogy nem akar a halálsorra kerülni. A félelme nem alaptalan, mert a gyermeküknek életet adó anyák java része koporsóban hagyja el az egészségügyi intézményt. Mígnem egy fiatal magyar orvos felismerésével anyák és csecsemők ezreinek életét menti meg.

Semmelweis Ignácot, a XIX. századi Európa legforgalmasabb szülészeti osztályán praktizáló huszonkilenc éves orvost az osztrák és ma­gyar kollégái egy erőszakos, önfejű, rideg embernek tartják, akit kizárólag a gondjaira bízott anyák egészsége érdekel. 

Koltai Lajos rendezőként jegyzett harmadik nagyjátékfilmje nem az egyedüli Semmelweis-életművet feldolgozó alkotás. A világhírűvé lett magyar orvosról először Tóth Endre magyar rendező készített életrajzi filmet 1940-ben, amelyet további kettő követett. Ideje volt leporolni a történetet.

A gondosan kivitelezett, minden részletében igényes alkotás igyekszik minél teljesebb, szakmailag hiteles képet adni Semmelweisről. De mindenekelőtt emberinek érezzük a karakterét: látjuk a munkája során megtapasztalt örömeit, amikor kezeiben megnyugszik a sírástól remegő újszülött teste, valamint a kudarcait is. Például azt az elborzasztó felismerést, amikor rádöbben, hogy a tömeges elhalálozás oka legfőképp ő maga.

A fordulatokkal teli, izgalmas film hűen visszaadja a korabeli Bécs hangulatát és a kórház működését, mellette romantikában sem szűkölködik. A magyar orvost alakító Vecsei H. Miklós (akit leginkább színházi szerepeiről ismerhetünk) átélt karakterformálása mellett jól érvényesül Nagy Katica érzékenyen tudatos színészi munkája a főhősünkkel szerelembe bonyolódó Emma nővér szerepében. Élmény látni Kovács Lajost a hullaszállító vállalkozó morbid karakterében, továbbá Gálffi László a klinikát vezető konzervatív professzor bőrébe bújva szintén remek alakítást nyújt.

Bár az alkotók boldog, beteljesült szerelem képével zárják a történetet, a valóságban Semmelweis Ignác sorsa nem alakult mesébe illően. A kézfertőtlenítés jelentőségének felismerője, a kísérleti kóroktan megalapításának úttörője, akinek nevéhez fűződik a hazánkban végzett első petefészekműtét, valamint a második császármetszés is, életének utolsó éveit elmegyógyintézetben, méltatlan körülmények között töltötte. De az utókor hősként emlékszik vissza az „anyák megmentőjére”.