Kötöttünk egy szövetséget

– Más volt ezen a tematikus héten játszani a darabot?

– Azért nem, mert ez mindenkor aktuális, időszerű mondanivalót hordoz. A hagyományos bohózat és a modern stand-up comedy stílusjegyeit egyaránt felvonultató előadás sajátos görbe tükröt tart az esküvő előtti és utáni hétköznapok legkülönbözőbb komikus vagy éppen keserű pillanatainak. A nézők mindannyiunk számára ismerős helyzeteket láthatnak, és ideális esetben felszabadult ne­ve­téssel ismerhetnek magukra.

– A komédia Sebestyén Elemér azonos című regénye alapján íródott, ön társdramaturgként, producerként és az előadás egyedüli szereplőjeként jegyzi, rendezője Radnai Márk. A darab nem az ön házasságáról szól, hanem az íróéról – mégis, a témában járatos férfiként talált párhuzamokat a saját életében?

– Hát persze! A darab tele van csípős megjegyzésekkel, olykor végtelenül bosszantó és így rengeteg humorforrást adó szituációkkal, amelyek némelyike megesik velünk is. Megjegyzem: az író nagy igazságokról beszélt nyíltan, és a humor eszközével mindent ki mert mondani, de a mai napig együtt él a feleségével. Mi az előadással azt üzenjük: krízisek minden kapcsolatban előfordulnak, de nem kell azonnal megnyomni a katapult gombot, ami sajnos jellemző ebben a modern világban. A humor teljes színészi eszköztárát bevetem azért, hogy 84 percnyi „előjáték” után az utolsó percben elhangozhasson és a nézőknél célba érjen az az egyetlen mondat a komoly üzenetünkkel. Mindent összevetve ez a komédia egy szerelmi vallomás.

– Önök a feleségével – 23 közös évvel és négy gyermekkel a hátuk mögött – a „nagy titok” birtokában vannak?

– Semmi különösebb titkunk nincsen. Nem elmenekülünk a nehézségek elől, hanem megpróbálunk ketten együtt kiteljesedni egymásban és a nagy térben. Mi ketten Lindával nagyon jól működünk együtt, civilben és a színészi munkánkban is. Én utálok egyedül lenni, lehetőség szerint mindent együtt csinálunk, a gyermekeinkkel is. A Segítség, megnősültem! komédiát eddig körülbelül 250-szer játszottam a 2016-os Thália színházbeli bemutató óta, sokat hívnak vidékre és külföldre is. Ha messzebb kell mennem, viszem magammal az egész kolóniát; például Londonban egy parányi szobában laktunk mind, de nagyon élveztük egymás társaságát. Nálunk nincs énidő, hanem miidő van – ez jelenti nekünk a pihenést, a mindent. De hogy mégis mondjak valami jó tanácsot is, amit a saját bőrünkön tapasztaltunk meg: a házasság kőkemény alkalmazkodás, amihez birkatürelem kell.

– Ön az esztergomi ferences gimnáziumban érettségizett, a Budapesten rendezett 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyik hírnöke volt. A vallásos értékrend, amit hordoz, ez biztosítja az alapot a jó házasságához?

– Tudjuk, hogy mennyire meghatározó az ember társadalmi kapcsolataira nézve mindaz a hatás, ami a kamaszkorban éri, és mi a társaimmal a 28 ferences szerzetes között rendkívül erős tartást kaptunk. Emellett stabil családból jövök, a szüleim és a nagyszüleim nevelése olyan alapot adott, hogy abból az értékrendből engem igazából nem lehetett soha kibillenteni. A hitnek komoly szerep jut az életünkben: kötöttünk egy szövetséget annak idején, és aszerint próbálunk élni.

– Úgy tartják, két iskola van: az egyik nézet szerint az ellentétek vonzása tart össze egy kapcsolatot, míg a másik szerint a feleknek egyformának vagy legalábbis hasonlónak kell lennie. Önöknél melyik tétel igaz?

– Mi nagyon különbözők vagyunk, hála a Jóistennek. Már csak abból adódóan is, hogy egy férfi és egy nő lépett szövetségre. Az az igazság, hogy szerencsés vagyok, mert megtaláltam azt az embert, akivel én emberileg és szakmailag is fejlődni tudok, és ő is velem.

– Ennek bizonysága, hogy a feleségével közös produkciójukat, a Mr. és Mrs. című komédiát 2011 óta játsszák együtt. A valóságos párkapcsolatuk hullámai sosem hatnak ki az előadásokra?

– Vagy nagyon szerencsések vagyunk, vagy nagyon alázatosak, de olyankor megszűnünk tényleges házaspár lenni. Kiszállunk egy pillanatra a magánéletből, és a komédia öt jelenetében öt különböző jel­­lemvonású embert formálunk meg, öt különböző típusú kapcsolatban, majd a végén visszalépünk a saját életünkbe. Kicsit úgy éljük meg, mint egy tisztességes szerepjátékot, amivel a házasságunkat edzésben tudjuk tartani. De a kérdése jogos, mert ez a házaspár-színészpár műfaj rendkívül kemény, itt nagyon össze lehet rúgni a port, akár elsülhet nagyon rosszul is, de ezt akkor is meg kellett kockáztatni. Nálunk sikerült, a közös munka megemelte az egész kapcsolatunkat.

– Ön bár már huszonévesen számos film révén országos ismertségre tett szert, sok éve elköszönt a Thália Színháztól, a szabadúszást választotta és kevesebbet vállalt az egyre bővülő család érdekében. Kevés színész képes erre!

– Az igazság része az is, hogy egyesek szemében házasemberként kiszámítható, unalmasabb figura lettem, elmaradt belőlem az Ady-féle „Észak-fok, titok, idegenség”. A saját produkciók létrehozásának óriási előnye, hogy én szabályozhatom az időmet. Negyvenévesen azt mondtam magamnak, hogy minimalizálom a munkával töltött időt, hogy minél többet tudjak otthon lenni a szeretteimmel. Ötvenévesen meg azt tűztem ki célul, hogy most már kizárólag olyan emberek társaságában akarok lenni, akik építenek, akiknek nem rossz a kisugárzása. A Dunán a Családi kör és a Magyarország, szeretlek! is ilyen; ez utóbbiban ráadásul showman is lehetek, ahogy az iskolában is az osztály bohóca voltam, szerettem középpontban lenni. Élvezem az egészet, de szerintem ez látszik is a képernyőn.