Megmentve az enyészettől

A nyírségi megyeszékhely lassan teljessé formálódó görögkatolikus negyedének – a hittudományi főiskola mellett itt található a székesegyház, a püspöki székhely, a görög katolikus óvoda, általános iskola – legújabb épülete a műkritikusok tetszését is elnyerte. Többek között úgy jellemzik, hogy a belső terek kialakításánál a bizánci architektúra jegyei találkoznak a modern múzeumi munkát lehetővé tevő letisztult megoldásokkal. A tágas kiállítótermek mellett többek között gyűjteményi raktárak, restaurátor-műhelyek, könyvtár, valamint múzeumpedagógiai és multifunkcionális foglalkozásoknak helyet biztosító terek is születtek. A múzeumhoz kapcsolódó vendégházban pedig tíz darab kétágyas szoba is helyet kapott, ahol a szakmai programok résztvevői, a főiskola vendégoktatói mellett a Nyíregyházára látogatók is szállást kaphatnak.

A görögkatolikus egyházi kincsek összegyűjtése nem ma kezdődött, de igazán komolyabb munka csak a múlt század hetvenes éveinek derekán indult, amikor Timkó Imre, a széles látókörű hajdúdorogi püspök megbízta dr. Nagy­mihályi Gézát a görögkatolikus műkincsek felkutatásával, számbavételével, gyűjtésével. Pár év alatt is nagyon gazdag gyűjtemény állt össze, ennek darabjai adták a gerincét a néhány év alatt kialakított Görögkatolikus Egyházművészeti Gyűjteménynek, ami helyhiány miatt a püspökség földszintjén talált otthonra, meglehetősen szűkös körülmények között.

A múzeum igazgatója, dr. Szabó Irén elmondta, hogy – ellentétben a legtöbb, világi múzeummal – az itt őrzött, látott műtárgyak jelentős részének nem ismert a pontos készítési dátuma. Legrégebbi kincsük egy 1570-es évekből származó, egyházi szláv nyelvű kéziratos emlék, az úgynevezett Piricsei kódex. Anyagának döntő többsége a XVII–XVIII. századból származik, de miután ezek a tárgyak, például az ikonok nincsenek datálva, nem tudni, hogy pontosan mikor születtek. A készítőjük személye is csak nehezen beazonosítható, ám ezen nincs mit csodálkozni, hiszen – hasonlóan a középkori falfreskók készítőihez – az ikonfestők személye se volt fontos a liturgiát szolgáló alkotásokhoz képest.

Az intézmény Ablak az örökkévalóságra című állandó tárlata a fatemplomok korától napjainkig mutatja be a görögkatolikus egyháztörténet emlékeit. A közszemlére tett tárgyak közül kétségkívül az ikonok a leglátványosabbak. Nagyon sok az utolsó pillanatban került be annak idején az egyházi gyűjteménybe, s ha nem történik meg a szakszerű restaurálásuk, már rég az enyészeté lennének. Az ikonfalakat, de legalábbis az ott helyet foglaló ikonokat az idők során sok helyen kicserélték, s a régi ikonok, ikonosztáz faragványok jó esetben a megújult templomok padlásán rejtőztek, porosodtak, csak idő kérdése volt, hogy helyreállíthatatlanok legyenek.

Lehetetlen vállalkozás volna bemutatni a múzeum minden kincsét, köztük a régi ötvöstárgyakat, kelyheket, ereklyekendőket, de a Fon Lajos hagyatékából származó ikongyűjteményt és a magyarkomjáti ikonosztázt mindenképpen meg kell említeni. Ez utóbbi egy kárpátaljai falu templomából származik. A gyönyörű képfalat jó száz éve bontották le a magyarkomjátiak, s ha 1913-ban nem veszi meg az Iparművészeti Múzeum, ma már minden bizonnyal egyetlen darabja se lenne meg. A múzeum szerencsére megvásárolta, aztán száz évig a raktárakban őrizték, mígnem restaurátorok vették kezelésbe, most pedig méltó helyre, a nyíregyházi görögkatolikus múzeum főfalára került.