Szenvedélyesen a szenvedélyről

A cannes-i filmfesztiválon a legjobb rendezőnek járó díjat a vietnami Tran Anh Hung nyerte el egy romantikus drámával. Franciaország A szenvedély íze című alkotást nevezte az idei Oscarra.

Az 1885-ben játszódó történet két főszereplője a páratlan tehetségű szakácsnő, Eugenie (Juliette Binoche) és munkaadója, az ízig-vérig ínyenc Dodin Bouffant (Benoît Magimel). Húsz éve alkotnak közösen igazi remekműként megkomponált, ínycsiklandó ételkölteményeket. A férfi egész álló nap recepteket tanulmányoz és ír, a nő lefőzi őket.

A Loire menti francia udvarház konyhájában a gasztronómia iránti szenvedélyükből és az egymás iránti kölcsönös csodálatukból szeretetteljes kapcsolat született. Mindkét főszereplő páratlan hitelességgel kelti életre ezt a tökéletes összhangot. Kimondva, kimondatlanul egy párt alkotnak. A nő azonban – félve attól, hogy teljesen kiszolgáltatottá válik – hosszú évek óta nemet mond a férfi házassági ajánlataira.

A drámai fordulatot Eugénie egészségi állapota szállítja. Talán Dodin kitartása és egy mesterien kivitelezett lánykérés (mi más, természetesen egy tökéletesen megkomponált, többfogásos vacsora), talán az egyre gyakoribb rosszullétei döbbentik rá az élet mulandóságára, de a nő végül igent mond. Kevés idejük maradt még együtt…

A zene, a lírai párbeszédek, a látványvilág, minden apró mozzanat azt a célt szolgálja: a szenvedély ábrázolását és a gasztronómiai művészet megszületését. Mindehhez persze – a film ritmusához igazodva – nekünk, nézőknek is le kell lassulnunk, a szereplőkkel együtt lélegezve meg kell élnünk az alkotások pillanatait. Valahogy így kell szenvedélyesen mesélni a szenvedélyről.