A Macbeth-átok és társai

A színházi világnap március 27-én a színházművészet, tágabb értelemben a kultúra fontosságára hívja fel a figyelmet, tisztelegve a teátrum dolgozói előtt. Bizony, ez a csodavilág telis-tele van öröklődő babonákkal és bájos szokásokkal. Sőt, misztikummal is: egyes darabokat balszerencsék és tragédiák sora – urambocsá: átok – kísér. Ezekből gyűjtöttünk egy csokorra valót.

KultúraSzijjártó Gabriella2024. 03. 27. szerda2024. 03. 27.

Kép: Laurence Olivier-nek is számtalan okból maradhatott emlékezetes a Macbeth-alakítása!

Laurence Olivier-nek is számtalan okból maradhatott emlékezetes a Macbeth-alakítása!
Fotó: Culture Club

Baljós köd lengi körül a Macbethet. Vitán felül áll, hogy Shakespeare drámája valóságos rémtörténet, Macbeth a világirodalom egyik leggátlástalanabb gyilkosa. „Mielőtt befejezi vaksi röptét / A denevér, mielőtt álmosan / Elzümmögi Hekaté szaruszárnyú / Bogara az éj altató jelét: / Iszonyú tett történik.” Az író természetesen nem a színjátszó társulatok megtizedelésére utalt a mű idézett soraival, mégis, az évszázadok során bal­szerencse-sorozat társult a darabhoz. Úgy tartják, a drámát elátkozták, és szerencsétlenséget hoz mindenkire, aki kapcsolatba kerül vele.

A baljóslatú események az 1606 de­cemberében tartott előadással kezdődtek: a Lady Macbethet alakító (akkoriban még férfi) színész, Hal Berridge titokzatos eredetű lázban váratlanul meghalt. Az egyik 1672-es amszterdami előadáson a címszerepet alakító színész a tompa végű kelléktőrt igazra cserélte, és valóban megölte a Duncan királyt alakító társát. 1849-ben pánik tört ki előadás alatt a New York-i Astor Place nézőterén, és a fékevesztett tömeg harmincegy embert taposott halálra. A modern színjátszás atyjaként emlegetett Sztanyiszlavszkij 1900-ban a moszkvai Művész Színházban kívánta megrendezni a darabot, azonban az egyik próba alatt a súgó váratlanul meghalt a súgólyukban, ami elvette a társulat kedvét a folytatástól.

Orson Welles And Roddy McDowall In 'Macbeth'
Orson Welles rendezői karrierjének nem épp ez a csúcspontja… Fotó: Archive Photos

Laurence Olivier főszereplésével hirdették a drámát a londoni Old Vicben 1936-ban. Az átok most is hatott: többször is el kellett halasztani a bemutatót, majd a premier napján meghalt a darab rendezője, Lilian Bayliss. Egy 1937-es előadáson a magasból lezuhant egy tízkilós ellensúly, a címszereplő élete csupán néhány centiméteren múlt – de később nem maradt sértetlen, lezuhant egy hat méter magas emelvényről. Egyszer az egyik jelenetben eltört Olivier kardja, a letört penge nagy ívben a nézőtérre repült, ahol megsebesítette az egyik nézőt, aki az izgalmak miatt szívrohamot kapott.

A halálesetek miatt is emlékezetes a háborús évek Macbeth-adaptációja, a címszerepben John Gielguddal. Az előadás-sorozat közben előbb a királyt alakító színész hunyt el, majd a három boszorkányt játszó színésznők közül ketten. Szomorú ráadásként a díszlet- és jelmeztervező az előadáshoz készített munkái között lett öngyilkos.

Sajnos még hosszasan lehetne sorolni az eseteket! 1953-ban a Bermudákon tartott szabadtéri előadások egyikén Charlton Heston súlyos égési sérüléseket szenvedett a lábszárán és a lágyékán, mivel valaki benzinbe áztatta a jelmeznadrágot. Peter O’Toole 1980-ban Macbeth szerepével tért vissza a színházi életbe az Old Vic színpadán – felesége a próbafolyamat közben elhagyta, idős édesanyja pedig kórházba került, a színész pedig a premier előtti estén időlegesen elvesztette a hangját. 1988-ban a metropolitanbeli előadás szünetében az egyik erkélyről lezuhant és szörnyethalt egy néző.

Az úgynevezettt Macbeth-átok minket, magyarokat sem kímélt.

A dráma első fordítója, Kazinczy Ferenc munkája közben súlyosan megbetegedett, sárgaságot kapott. 1794-ben az egyik barátjával Bécsből Pestre küldte a kéziratot, ám az útközben elveszett. Az író hamarosan a Martinovics-féle összeesküvés miatt börtönbe került, ahol újra belekezdett a fordításba, ám a kézirata sosem került elő.

A darab bemutatóját Budán 1834-ben hatalmas szélvihar szakította félbe, a dráma évekig nem került újra színre. 1971-ben a Miskolci Nemzeti Színházban a jelmezes főpróba közepén a címszerepet játszó, mindössze 38 éves Upor Péter szívrohamot kapott és meghalt. Ugyancsak próba közben, 1992-ben az egyik boszorka, Juhász Judit kificamította a bokáját a Gyulai Várszínházban, míg a Macbethet alakító Tóth Sándor az ujját törte a végső, híres párbajjelenetben. 
Hogyan lehet megtörni az átkot? Állítólag az angol színészek évszázadok óta még a címét sem mondják ki, csak úgy emlegetik, hogy that play (az a darab) vagy the scottish tragedy (a skót tragédia). Biztos, ami biztos, a többiek is inkább „kikerülik” a nevet. Ha valaki mégis kiejti, „tisztító rituálét” kell tartania: például elhagynia az épületet, háromszor megpördülnie, idéznie egy másik Shakespeare-darabból…

MELI, Francesco; SÜMEGI Eszter;
Ami a prózai színházakban a Macbeth, az az opera világában a TOSCA. Puccini csodás alkotásának előadásai során szintén elég sok baleset történt: parókák kaptak lángra, preparált fegyverek robbantak fel, színészek ugrottak rossz helyre... Fotó: Bruzák Noémi

Olyan jeles filmrendezőket is megihletett a Macbeth, mint Kuroszava Akira, Roman Polański és Tarr Béla. Orson Welles amerikai rendezői karrierjét állítólag a Macbeth 1948-as filmváltozata tette végleg tönkre. Uzsorakamattal felvett kölcsönből forgatta a filmet, amely azonban csúfosan megbukott, ráadásul Wellest is akkoriban hagyta el a felesége, Rita Hayworth. A kegyelemdöfést a Velencei Filmfesztivál zsűrije adta meg, amikor Welles Macbethje helyett Olivier Hamletjét díjazták.

Az „átokjelenséget” feldolgozták töb­­bek között a Simpson család egyik epizódjában is: a család találkozik Ian McKellen brit (természetesen Macbeth-) színésszel, és valahányszor kiejtik a Macbeth szót, McKel­lenbe belecsap a villám, vagy valamilyen más szerencsétlenség történik vele.

Kék ruhát viselni a színpadon balszerencsével jár, kivéve, ha ezüsttel párosítják. Régen körülményes volt kékre festeni egy szövetet, ezért beszerzése is magas költségekkel járt. Csőd szélén álló társulatok gyakran csak azért is kék ruhákat adtak a színészekre, hogy sikerességüket bizonyítsák. Ha viszont a színészek ezüstöt is viseltek, az azt bizonyította, hogy a társulat tényleg megengedheti magának ezeket a költségeket.

 

Egy színdarab utolsó előadásán szerencsét hoz, ha a rendező vagy a főszereplő temetőből lopott virágot kap. Eredete az lehet, hogy régen a szegényebb rajongók a temetőkből loptak virágot. A sírkertből hozott virág az előadás halálát jelképezi, illetve azt, hogy tisztes kort ért meg, most már békében nyugodhat. Premier előtt virágot adni viszont tilos!

 

Ha valaki a színpadon fütyül, az szerencsétlenséget hoz a társulatra. Az adó-vevő készülékek feltalálása előtt a kulisszák mögül különböző füttyhangokkal jelezték a műszaknak, hogy mikor kell beindítani egy gépezetet, vagy beadni egy speciális világítást. Ha valaki csak úgy fütyörészni kezdett a színpadon, azzal elindíthatott egy sor katasztrofális malőrt, ami akár kirúgásokhoz vezethetett.

 

 

Ezek is érdekelhetnek