A Macbeth-átok és társai

Baljós köd lengi körül a Macbethet. Vitán felül áll, hogy Shakespeare drámája valóságos rémtörténet, Macbeth a világirodalom egyik leggátlástalanabb gyilkosa. „Mielőtt befejezi vaksi röptét / A denevér, mielőtt álmosan / Elzümmögi Hekaté szaruszárnyú / Bogara az éj altató jelét: / Iszonyú tett történik.” Az író természetesen nem a színjátszó társulatok megtizedelésére utalt a mű idézett soraival, mégis, az évszázadok során bal­szerencse-sorozat társult a darabhoz. Úgy tartják, a drámát elátkozták, és szerencsétlenséget hoz mindenkire, aki kapcsolatba kerül vele.

A baljóslatú események az 1606 de­cemberében tartott előadással kezdődtek: a Lady Macbethet alakító (akkoriban még férfi) színész, Hal Berridge titokzatos eredetű lázban váratlanul meghalt. Az egyik 1672-es amszterdami előadáson a címszerepet alakító színész a tompa végű kelléktőrt igazra cserélte, és valóban megölte a Duncan királyt alakító társát. 1849-ben pánik tört ki előadás alatt a New York-i Astor Place nézőterén, és a fékevesztett tömeg harmincegy embert taposott halálra. A modern színjátszás atyjaként emlegetett Sztanyiszlavszkij 1900-ban a moszkvai Művész Színházban kívánta megrendezni a darabot, azonban az egyik próba alatt a súgó váratlanul meghalt a súgólyukban, ami elvette a társulat kedvét a folytatástól.

Laurence Olivier főszereplésével hirdették a drámát a londoni Old Vicben 1936-ban. Az átok most is hatott: többször is el kellett halasztani a bemutatót, majd a premier napján meghalt a darab rendezője, Lilian Bayliss. Egy 1937-es előadáson a magasból lezuhant egy tízkilós ellensúly, a címszereplő élete csupán néhány centiméteren múlt – de később nem maradt sértetlen, lezuhant egy hat méter magas emelvényről. Egyszer az egyik jelenetben eltört Olivier kardja, a letört penge nagy ívben a nézőtérre repült, ahol megsebesítette az egyik nézőt, aki az izgalmak miatt szívrohamot kapott.

A halálesetek miatt is emlékezetes a háborús évek Macbeth-adaptációja, a címszerepben John Gielguddal. Az előadás-sorozat közben előbb a királyt alakító színész hunyt el, majd a három boszorkányt játszó színésznők közül ketten. Szomorú ráadásként a díszlet- és jelmeztervező az előadáshoz készített munkái között lett öngyilkos.

Sajnos még hosszasan lehetne sorolni az eseteket! 1953-ban a Bermudákon tartott szabadtéri előadások egyikén Charlton Heston súlyos égési sérüléseket szenvedett a lábszárán és a lágyékán, mivel valaki benzinbe áztatta a jelmeznadrágot. Peter O’Toole 1980-ban Macbeth szerepével tért vissza a színházi életbe az Old Vic színpadán – felesége a próbafolyamat közben elhagyta, idős édesanyja pedig kórházba került, a színész pedig a premier előtti estén időlegesen elvesztette a hangját. 1988-ban a metropolitanbeli előadás szünetében az egyik erkélyről lezuhant és szörnyethalt egy néző.

A dráma első fordítója, Kazinczy Ferenc munkája közben súlyosan megbetegedett, sárgaságot kapott. 1794-ben az egyik barátjával Bécsből Pestre küldte a kéziratot, ám az útközben elveszett. Az író hamarosan a Martinovics-féle összeesküvés miatt börtönbe került, ahol újra belekezdett a fordításba, ám a kézirata sosem került elő.

A darab bemutatóját Budán 1834-ben hatalmas szélvihar szakította félbe, a dráma évekig nem került újra színre. 1971-ben a Miskolci Nemzeti Színházban a jelmezes főpróba közepén a címszerepet játszó, mindössze 38 éves Upor Péter szívrohamot kapott és meghalt. Ugyancsak próba közben, 1992-ben az egyik boszorka, Juhász Judit kificamította a bokáját a Gyulai Várszínházban, míg a Macbethet alakító Tóth Sándor az ujját törte a végső, híres párbajjelenetben. 
Hogyan lehet megtörni az átkot? Állítólag az angol színészek évszázadok óta még a címét sem mondják ki, csak úgy emlegetik, hogy that play (az a darab) vagy the scottish tragedy (a skót tragédia). Biztos, ami biztos, a többiek is inkább „kikerülik” a nevet. Ha valaki mégis kiejti, „tisztító rituálét” kell tartania: például elhagynia az épületet, háromszor megpördülnie, idéznie egy másik Shakespeare-darabból…

Olyan jeles filmrendezőket is megihletett a Macbeth, mint Kuroszava Akira, Roman Polański és Tarr Béla. Orson Welles amerikai rendezői karrierjét állítólag a Macbeth 1948-as filmváltozata tette végleg tönkre. Uzsorakamattal felvett kölcsönből forgatta a filmet, amely azonban csúfosan megbukott, ráadásul Wellest is akkoriban hagyta el a felesége, Rita Hayworth. A kegyelemdöfést a Velencei Filmfesztivál zsűrije adta meg, amikor Welles Macbethje helyett Olivier Hamletjét díjazták.

Az „átokjelenséget” feldolgozták töb­­bek között a Simpson család egyik epizódjában is: a család találkozik Ian McKellen brit (természetesen Macbeth-) színésszel, és valahányszor kiejtik a Macbeth szót, McKel­lenbe belecsap a villám, vagy valamilyen más szerencsétlenség történik vele.