Árnyékbokszolás a békéért

Lefkovics Tamás, a meleg szívű, ámbár konok bokszedző évek óta nem beszél fiával. Iván a konfliktusuk elől menekülve, ortodox zsidóként Izraelben él, ott alapított családot. Csak az édesanyjával, Zsuzsával tartotta a kapcsolatot, akinek váratlan halálakor hatéves fiával, Ariellel együtt hazautazik, hogy egyhetes gyászt, sivát üljön a szülői házban. A Lefkovicsék gyászolnak című magyar dra­me­dy­ben (jelentése: vígjáték, dráma) két férfin keresztül különböző világok feszülnek egymásnak, amelynek a tétje a családi egység és béke.

A karizmatikus, fanyar humorú Tamás, aki jó érzékkel meg tudja ragadni tanítványai figyelmét, gesztusai és csipkelődései ütnek, hetvenévesen is a hivatásának él. Csak éppen fiával, a vallási előírásokat fegyelmezetten követő, héberül tudó, zárkózott, törékeny jellemű Ivánnal nem találja a közös hangot. Nem ismeri unokáit, Arielt, és az édesanyával otthon maradó pár hónapos gyermeket sem. A film groteszk részlete, hogy apa és fia éppen a boksz miatt távolodott el egymástól.

Breier Ádám első nagyjátékfilmjében, amelyhez az alapot a fikció mellett a saját családi történetei szolgáltatták, a zsidó vallási előírások és attitűdök csak kellékek a valódi mondanivaló kifejtéséhez. ­Lassan kibomló jelképekkel (a nagy­­mama vágyott szekrényének összeszerelése mint az egyesülés szim­bóluma), egyszerűen, érthetően, szív­­melengetőn mesél a generációs különbségekről, s legfőképpen arról, hogy sosem késő megbocsátani.

A hazai alkotás egyik erőssége, hogy a gyász szívbe markoló fájdalmát finom, ütős humorral, elgondolkodtató, abszurd jelenetek sorával oldja. A halotti tor mélabújában kifejezetten üdítő, amikor a rabbi a fürdőszobában gubbasztó gyászoló férjnek egy zsidó viccet mesél. Tamás legígéretesebb tanítványa, a cigány Ferike (szerepében: Váradi Roland) szerethető karaktere is komikumot csempész a történetbe. Mellette segít megértenünk, hogy az „edzőbá” nem rossz ember, csupán nem ért egyet fia döntéseivel.

Bezerédi Zoltán pazar színészi játéka átélhetővé teszi a feleségét elveszítő férfi figuráját, aki varázsütésre elnyeri unokája rokonszenvét, méghozzá a boksszal. Míg Szabó Kimmel Tamás, aki Iván szerepében szenzációs alakítást nyújt, apró, finom gesztusokkal képes érzékeltetni az apja miatt érzett folyamatos lelki vívódását, fortyogó dühét.

Kifejezetten megrázó, amikor feltárul a múlt nagy traumája, a személyes sérelmek oka a két felnőtt férfi között. Az árnyékbokszolós jelenet – amikor együtt űzik el az Ariel képzeletében született, apa-fia között húzódó feloldatlan konfliktust jelképező rossz szellemet – a magyar film elmúlt éveinek egyik legszebbje. Majd az arcukba zuhogó eső után, amely lemossa három generáció tagjainak fájdalmát, egyszeriben megérkezik a kikeletet jelentő családi béke, amelynél nincs fontosabb a világon.