Buborékban beszélők

Jankó János, Garay Ákos, Zórád Ernő, Dargay Attila – a képregények világában kevésbé járatos magyarok közül is sokan tudják talán, hogy a felsoroltak a magyar képregény-történelem legnagyobb alkotói, akik több tízezer képkockában és szóbuborékban meséltek el érdekesebbnél érdekesebb történeteket. A Korcsmáros Pál-díjas Kertész Sándornak nemrég jelent meg e témakörben a hatodik könyve.

KultúraBalogh Géza2024. 04. 23. kedd2024. 04. 23.

Kép: Várai Artúr rajza Kertész Sándorról

Várai Artúr rajza Kertész Sándorról
Várai Artúr rajza Kertész Sándorról

A hatvanas-hetvenes években járunk, sokak szerint a hazai képregényvilág virágkorában. Abban az időben számtalan újság, heti- és havilap, folyóirat közölt izgalmasabbnál izgalmasabb képregényeket, de megjelentek a képregényfüzetek is. S hogy milyen sikerrel? Önálló füzetben először a Majmok bolygója című híres filmhez adták ki a Zórád Ernő által megrajzolt füzetet – most tessék megkapaszkodni: 300 ezer példányban!

Mindezt a magyar képregény történetének avatott kutatójától, a Korcsmáros Pál-díjjal kitüntetett, nyíregyházi Kertész Sándortól tudjuk, akinek nemrég jelent meg e témakörben a hatodik könyve. A nagyszerűen szerkesztett, elegánsan kivitelezett Buborékban beszélők című kötet a magyar képregény 150 évét mutatja be, bőséges képanyaggal illusztrálva.

Az első igazi képregények a XIX–XX. szá­­zad fordulóján Amerikában jelentek meg, de sokak szerint sokkal, de sokkal régebbiek a gyökerei. Mint ahogy a szerző mondja, a képes történelemmesélés egyidős az emberiséggel. Hol kőbe vésték egy uralkodó hőstetteit, mint a Rómában ma is álló Traianus császár oszlopán, hol vászonra hímezték, mint a híres bayeux-i falikárpiton, amelyen a normannok 1066-os angliai megszállását mesélik el. De például a középkori ikonok vagy a magyar templomok falfestménysorozatai is bibliai eseményeket mutatnak be az olvasni nem vagy alig tudó híveknek.

Kertesz-Sandor-portre-
Kertész Sándor két változatban: a fotós szemével láttatva....

A képregények elválaszthatatlanok az élclapoktól. Nálunk az első élclapot Dongó címmel Lauka Gusztáv jelentette meg 1848-ban, de hamarosan megszűnt, mert jött a szabadságharc, és a szerző beállt honvédnak. Tíz évvel később Jókai Mór jelentkezett a Kakas és a Nagy Tükör című „humoristikus” folyóirattal. Nem sokkal később megjelent az Üstökös, amit már Jankó János rajzolt, a hazai képregények egyik legjelesebb alkotója. A Tótkomlóson született művész nemcsak kiváló rajzoló, de jó festő is volt, aki Münchenbe készült pallérozni magát, de pénze nem volt, beállt hát újságrajzolónak. Itt fedezte fel Jókai az Üstökös számára.

Kertesz-Sandor-portre-rajzolta-Svab-Jozsef
... és „képregényhősként" megrajzolva (Várai Artúr rajza)

A magyar sajtópiacon nemcsak az élclapok jelentették az újdonságot, hanem az 1870-től megjelenő gyermeklapok is, amelyekben fokozatosan teret nyertek a képregények is. A múlt század első felében igen fontos szerepe volt ebben a Benedek Elek szerkesztette Jó Pajtásnak, az Én Újságomnak, majd a Tündérvásárnak, ahol először közöltek szóbuborékos képregényt Pajkos Palkó címmel. A gyermek- és élclapok sikerein felbuzdulva a napi- és hetilapok is egyre több rajzos történetet kezdtek kiadni, és egyre több újság indított gyermekrovatot.

Aztán jött a világháború, s jöttek a szovjetek, és a moszkvai Krokodil című lap mintájára megjelent a Ludas Matyi, ami évtizedeken át uralta a terepet. Fontos szerepe volt azonban a Szabad Földnek is, a Szemes István rajzolta Mokány Miska-történetek hosszú időn át örvendtek országos népszerűségnek. És akkor még nem is beszéltünk a legendás Fülesről, ami hetente 800 ezer példányban jelent meg, és mások mellett olyan neves alkotók rajzolták, mint a már emlegetett Korcsmáros Pál, Endrődi István vagy a legendás Zórád Ernő, akinek képregényes illusztrációi mellett pompás lovas-, huszár-, betyárfestményei, városképei is készültek. (E sorok írója egyébként Korcsmáros Pálért rajongott elsősorban, aki többek között Rejtő Jenő felejthetetlen hőseinek, Piszkos Frednek, Fülig Jimmynek, Csülöknek, Senki Alfonznak is arcot adott.)

A rendszerváltással egy időben nagyot fordult a világ a képregényekkel is, egyre inkább visszaszorult a műfaj, átvették szerepét a videóklipek, a számítógépes játékok. A képregényfogyasztók legújabb generációja ráadásul a magazinok, füzetek helyett már a világhálón, a mobiltelefonon olvassák a képes történeteket. Ők az úgynevezett Pókember-generáció tagjai, akik annak idején az akkor újdonságnak számító Pókember-történeteken nőttek fel.

Kertész Sándor bizakodó, szerinte a magyar képregény újból magára talál. Rendelkezünk tanult, nemzetközi tapasztalatokkal is bíró rajzolókkal, és a rajongók száma is növekszik. Remélhetőleg előbb-utóbb a finanszírozás is megoldódik, és nyereségessé válik a hazai képregénykiadás.

NÉVJEGY. Kertész Sándor grafikus, művésztanár, közel negyven éve kutatja a képregény hazai történetét. Munkái eredményeit eddig hat könyvben adta közre. A „Privatkepregenytortenet.blogspot.com című blogban személyes élményein keresztül avatja be az olvasót a képregények kulisszatitkaiba, háttértörténetébe. Grafikusművész-tanárként a debreceni Kós Károly Művészeti Szakgimnáziumban tanít szakmai tantárgyakat grafikusoknak és rajzfilmkészítőknek. Rendszeresen tart elő­­adásokat rendezvényeken, könyvtárakban. Ötletgazdája és szervezője volt ­Nyíregyházán a megyei könyvtárban a KépregényTár és Galéria kialakításának, valamint a Vidor Fesztiválhoz kapcsolódó Comics Street képregényes programsorozatnak. 2022-ben Korcsmáros Pál-díjjal ismerték el munkásságát.


 

 

Ezek is érdekelhetnek