Egy ember és egy róka

A történet az 1920-as évek közepén kezdődik, amikor a nyolcéves Franzot – egy alpokbeli koldusszegény osztrák család legkisebb gyermekét – a szülei egy módosabb gazdához adják cselédnek, ahol enni kap, és ezzel lényegében megmentik az életét. Tizennyolc évesen, mikor kitelik a cselédsor, a nincstelenség elől menekülve beáll katonának. Így érkezik el 1938. március 12., az Anschluss napja, amikor a német hadsereg, a Wehrmacht bevonul Ausztriába, s az országot a Harmadik Birodalomhoz csatolják. Franz ettől kezdve a Wehrmacht motoros futára, s Franciaország német megszállása idején egy hírvivő században szolgál. A magánakvaló fiú itt ismerkedik meg az erdőben egy elárvult rókakölyökkel. Köpenye alá rejti, így tér vissza a századához, s ettől kezdve elválaszthatatlanok. A film sajtóvetítései után rókaszakértők mondták el, milyen nehéz egy kis rókát megszelídíteni, hát még megtartani szelídségében, amikor tíz hónaposan ivarérett lesz.

A Franz Streitbergert hihetetlen átéléssel alakító Simon Morzé – aki Bécsben született – két éven át építette kapcsolatát a rókákkal, mielőtt a filmet forgatni kezdték. Emellett négy hónapot töltött egy hegyi farmon, hogy megtanulja a táj lakóinak dialektusát, és a futárok oldalkocsis motorkerékpárjának vezetéséhez is jogosítványt szerzett.

Ezek közé tartozik, amikor gazdájának kimenője alatt a kölyök egy francia tanya udvarán űzőbe veszi a tyúkokat, s a gazdasszony kis híján lelövi. Miután Franznak kézzel-lábbal mutogatva sikerül megértetnie, hogy ez nem olyan róka, közte és a magányos Marie közt az újabb látogatások alkalmával lassan szerelem szövődik.

Franz Streitberger az ellenség katonája. Ám a nő szemében – akinek a férjét ugyancsak elvitték a háborúba – mégis maga a szelídség.

Egymás nyelvét nem ismerik, kapcsolatuk is egy félreértés miatt ér véget: Marie postára adja a fiú édesapjának címzett levelét – nem sejtve, hogy az a saját magának írt naplója, hiszen az apa nem tud olvasni.

A róka, amely osztrák–német koprodukció­ban készült háborús filmdráma, nem harci jelenetekkel van tele. Mégis érezzük a háború borzalmát, de üzenete az emberségről szól.

És az elválásról, mert amikor Franzot társaival az orosz frontra vezénylik, kedves rókájától – akinél bűbájosabb teremtményt ritkán látni – el kell válnia. Fut a hű barát a konvoj után, Franz pedig ordít, de semmit nem tehet. S megérti, hogy édesapja sem kaphatta a karjába őt, mikor cselédnek kellett adnia…