Munkaidőben inni, mint Hemingway

Négy jó barát: négy kiégett, negyvenes tanár emberkísérletbe kezd – önmagán. Az optimális működésük érdekében ennek a bizonyos félezreléknyi véralkoholnak a folyamatos pótlására és fenntartására vállalkoznak. Ez az alaptörténete Thomas Vinterberg dán–svéd–norvég koproduk­ció­ban készült nagyjátékfilmjének, a zseniális Mads Mikkelsen főszereplésével. A film elnyerte az összes jelentős európai és tengerentúli díjat, köztük a legjobb külföldi filmnek járó Oscart (2021). Ebből készített színdarabot az Orlai Produkciós Iroda Paczolay Béla rendezésében. Merész húzás, óriási kockázatot vállaltak, hiszen magasan van a léc, de jelentem: megugrották!

A keserédes történet egyszerre szól a részegség pusztító és jótékony hatásairól; az életközepi válságról és az életörömről. A színpadi változat csak a négy férfira koncentrál, sem a diákjaik, sem a családjuk nem jelennek meg a színen. A négy középkorú tanár kisebb-nagyobb mértékben, de kivétel nélkül mind belefásult a munkájába: rutinszerűen görgetik egyik tanórát a másik után, és csak a kicsöngetésre várnak. A történelemtanár Martin (Király Attila) egy évtizede még az iskola nagy reménységű sztárja volt, nagyszerű tudományos jövő állt előtte, időközben azonban bedarálta az élet, csak túlélni akar, illetve visszatalálni valahogy a feleségéhez. Nikolaj (Schruff Milán) filozófiát és pszichológiát oktat, és neki sincs sok di­csekednivalója a családi és házaséletét illetően. Peternek (Debreczeny Csaba), a rendkívül gátlásos énektanárnak nem lehet oka párkapcsolati panaszra, ugyanis emberemlékezet óta nem volt együtt senkivel. A legszomorúbb háttere talán Tom­mynak, a tornatanárnak van (Epres Attila): a feleségével jó pár éve különmentek, és bár mindig tervezi, hogy egyszer felhívja az asszonyt, ezt soha nem teszi meg.

Zöldy Z. Gergely multifunkciós díszlete szintén dicséretes, és feltétlenül kiemelendő Bodor Johanna munkája, aki a mozgásért felelős az előadásban. A történetben jól követhető, hol indulnak el hőseink végleg a lejtőn: amikor hangosan ki kell mondani és bizonygatni, hogy az ember tudja kontrollálni az alkoholt, az már biztosan az a pont, ahol ez épp fordítva van. Minél inkább tagadjuk a függőséget, annál mélyebb gödörben vagyunk. Bár az elején lefektették a kísérlet szabályait: csak munkaidőben isznak, mint Hemingway, és nem isznak este nyolc után és hétvégente – a tragédia ott lóg a levegőben. Nyilvánvaló, hogy nem más ez, mint az ördög megkísértése.