Tánc három napon át

A háromnapos fesztivált egy re­­mek táncház nyitotta meg péntek este a Fonó Budai Zeneházban, ahol a kolozsvári Tokos Zenekar, a Szászcsávási Banda, a kalotaszegi Varga István „Kiscsipás” és zene­kara, valamint a Magyarpalatkai Banda húzta a talpalávalót, s a Gyimesből érkezett Hidegségi Forró Gyüngyök Tánccsoporttal valóban forró hangulatot teremtettek. Szombaton és vasárnap pedig birtokba vették az Arénát a jobbnál jobb táncosok és zenészek meg a lelkes nézők, bár olyan, aki csak nézte az eseményeket, aligha akadt. Láttam tolókocsiban ülő idős asszonyt, akinek úgy járt minden porcikája a kalotaszegi muzsika ritmusára, hogy abban benne volt az élet minden öröme. A kalotaszegi és a moldvai táncokat vagy másfél ezren ropták együtt, ami belülről valami fantasztikus érzést, felülről, a karzatról pedig egészen különleges látványt nyújtott.

Az Aprók Báljában a legkisebbek léptek színpadra, a kamaratermekben lemezbemutató koncertek zajlottak, s óriási sikert aratott a 93 éves Novák Ferenc „Tata” tánctörténeti előadása az erdélyi férfi­táncokról, melyeket Papp István „Gázsa” és zenekara kíséretében kitűnő táncosok mutattak be. Aki elfáradt a táncban, arra szebbnél szebb portékáival várt a népművészeti vásár – az eladók közül sokan határon túlról jöttek –, a gyerekek a JátékTérben népi ihletésű, ügyességet, memóriát fejlesztő játékokkal játszhattak, s a különböző kézműves foglalkozásokon is kipróbálhatták magukat. Eközben a száraz torok felfrissülést nyerhetett a Folk-kocsmában, ahol szólt a zene és az ének, s a nap előrehaladtával egyre emelkedett a jókedv.

Szombat este, a már hagyományos két gálaműsor után – az egyiket a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség, a másikat a Martin György Néptáncszövetség rendezte – kalotaszegi és mezőségi táncház zárta a napot. Ekkor adták át a 2024-es Táncház Díjat Sebestyén Mártának, akit népdalénekesként az egész ország ismer, s aki másnap fellépett az ötvenedik születésnapját ünneplő Vujicsics Együttessel, és mindenkinek örömére énekelt az esti bálban is.

A hatalmas Sportaréna forgatagában régi barátokkal találkozhattunk és új barátokra lelhettünk. Jólesett látni a kedves arcokat, a szemekben az érzést, hogy lám, együtt vagyunk és összetartozunk mi, magyarok és minden nép itt, Európa közepén, a Kárpát-medencében. Az élet persze nem csak mulatságból és virágos kedvből áll, de nehéz időkben is erőt adhat ez az összetartozás. S ne feledjük a 2018-ban elhunyt Kallós Zoltán, Erdély nagy néprajzkutatója, népzenegyűjtője szavait: „Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk.” Enyedi Ágnes és a Göncöl Zenekar emlékkoncertje a gyűjtéseiből összeállított válogatásban idézte fel Válaszút szülöttjét, akinek meghatározó szerepe volt abban, hogy a magyar táncházmozgalom Erdélyből fél évszázaddal ezelőtt átlépte a határokat, s mára világhírűvé vált.