Mélység és élesség fotósszemmel

A Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteménye mintegy 700 ezer művet számlál – ebből most több mint 150 művet állítottak ki, 170 évet átívelve. Az intézmény egyik legfontosabb része a Magyarországról elszármazott fotográfusok – többek között André Kertész, Moholy-Nagy László, Brassaï, Munkácsi Márton, Robert Capa – munkái, ezen túlmenően azonban a gyűjtemény elsősorban a hazánkban egykor, illetve jelenleg is alkotó fotográfusok műtárgyait őrzi, életművüket feldolgozza, valamint bemutatja. A gyűjtemény nem csupán a XIX. századi fotográfusoktól (többek között Rosti Pál, Orbán Balázs, Divald Károly vagy Veress Ferenc), hanem a kortárs alkotóktól is teljességre törekvő módon gyűjt, így például Féner Tamás, Kerekes Gábor, Lőrinczy György életművének legfontosabb képanyaga is a kollekció része. A fotómúzeum művészileg legmarkánsabb gyűjteménye ugyanakkor a két világháború közti magyar fotográfusokhoz köthető: Balogh Rudolf, Pécsi József, Escher Károly, Rónai Dénes műtárgyai a magyar vizuális kultúra megkerülhetetlen darabjai.

A kiállítás elsősorban a legkiválóbb magyar mesterek műveiből válogat, de néhány világhírű külföldi fotóművész, mint például Richard Avedon vagy Edward Steichen munkáival is találkozhatnak a látogatók. A tárlat legkorábbi, papíralapú fényképei az Orbán Balázs által jegyzett Balán rézbánya Erdélyben című felvétele (1852 körül), valamint Rosti Pál 1857–1858 között közép-amerikai utazásai során készült fényképei; míg a legújabb, tavaly készült mű Korniss Pétertől származik.

André Kertész számos kísérletező alkotásával megelőzte korát, a XX. század első felében többször próbálkozott az átlagostól merőben eltérő ötletekkel, ennek lett eredménye többek között híres Torzulások című sorozata, amely 1933-ban debütált. Munkácsi Mártont a divatfotó megújítójaként is jegyzik: a statikus műtermi körülmények helyett kivitte a szabadba a modelleket, ott pedig mozgás közben örökítette meg őket; ez az ötlet forradalminak számított az 1930-as években. Robert Capa nem fotóművésznek, hanem fotóriporternek vallotta magát; egyik leghíresebb fotója A milicista halála. Profizmusán túl ars poeticája emelte ki a számos háborús fotóriporter közül: „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.” Végül ez a közelség vezetett a halálához az indokínai háborúban 1954-ben...