Petőfi utcák népe

A Pictorial Collective tagjai másfél év alatt végigfotózták Magyarország (meg azon is túl) Petőfi utcáit és azok lakóit, egyfajta szubjektív metszetet adva a magyar társadalom képéről. A költő születésének 200. évfordulójára időzített, tavalyi nagy sikerű kiállítás után, közösségi összefogásnak köszönhetően, a napokban megjelent a különleges album is.

KultúraSzijjártó Gabriella2024. 06. 10. hétfő2024. 06. 10.

Kép: A Petőfi utcák népe című kötet alkotói

A Petőfi utcák népe című kötet alkotói
Fotó: Capa Központ

Magyarországon Petőfiről ne­­vezték el a legtöbb utcát: ha egymás mellé tennénk mind a 2800-at, az Atlanti-óceánig is eljuthatnánk. A lánglelkű poéta iránt senki nem maradhatott közömbös, úgyhogy az elmúlt kétszáz évben minden politikai rendszer – persze a Petőfi-kép aktualizálásával – a maga malmára igyekezett hajtani a vizet. Az utakon, utcákon kívül többek között művelődési házak, könyvtárak, laktanyák, múzeumok és versenyek őrizték nevét. Petőfi mondandója örök érvényű, így elkerülték a több hullámban futó közterület-átnevezési kampányok is.

Ha a töretlen Petőfi-kultuszhoz hozzávesszük a költő születésének 200. évfordulóját 2023 januárjában, tökéletesen érthető, hogy a do­­kumentarista fotóscsapat tagjai miért éppen a Petőfi utcák 266 ezer lakójának világát örökítették meg. Anno a Pictorial Collective három alapítóját: Szabó Bernadettet, Bácsi Róbert Lászlót és Móricz-Sabján Simont az motiválta, hogy olyan fotográfiai közösség alakuljon, amelyben a tagok egymástól függetlenül, de egymást inspirálva dolgozhatnak. A kibővült csapat korábbi Duna-projektje végigkövette a folyót a forrásától a tengerig.

Móricz-Sabján Simon: Oromhegyes, Vajdaság, Szerbia. Szálinger Balázs költőt megihlette az alsó fotó: „Gyerekek játszanak a zöld kapu előtt. Május körül, mert még nem égett ki a fű. Van fűnyíró is (látható a sávja), de egyszerűbb a hagyományos módszer. A lovat eleve füvet nyírni kötötték ki, a kislány felpattant rá, mert a fa foglalt… Falusi gyerekkor, amit nagyjából agyonütött már az okostelefon intézménye, mégis, azért leesnek észrevétlenül igaz percek és órák...”

A Petőfi utcák népe mindennek a gondolatiságnak a kiteljesedése, a Pictorial Collective kilenc tagjának – Bácsi Róbert László, Bődey János, Hirling Bálint, Mohai Balázs, Móricz-Sabján Simon (2022 decemberében elhunyt), Pályi Zsófia, Stiller Ákos, Urbán Ádám és Végh László – érdeme, másfél év munkája. A képeiken kirajzolódó, határon túlra is átnyúló képzeletbeli Petőfi utca a nem létező, de mégis sokat emlegetett „átlag­magyarról” kísérel meg szubjektív látleletet adni. A fotográfusok arra voltak kíváncsiak, hogy ha most indulna vándorútjára a költő, vajon mit látna: hogyan élnek ma a magyarok?

Móricz-Sabján Simon: Oromhegyes, Vajdaság, Szerbia.

Az elkészült képekből 2023 nyarán nagy sikerű kiállítás nyílt a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban, amelyet követően a kollektíva közösségi finanszírozással nekilátott a fotók albumba rendezésének – ez a napokban jelent meg. Az országos korképet felrajzoló fotóprojektet Szálinger Balázs József Attila-díjas költő érzékeny szövegei árnyalják tovább, a képeken kirajzolódó társadalmi merítést pedig Kovách Imre vidékszociológus előszava támasztja meg. Az album szerkesztője Virágvölgyi István, a Capa Központ művészeti vezetője, a kiállítás kurátora; az albumot Polgárdi Ákos, a Magyar Könyvtervezés Díj alapítója tervezte.

Érdekes színfolt, hogy a képek között szerepelnek utca- és emléktáblák, névrokonok és rokonok is (Petőfi oldalági leszármazottai, merthogy a költő fiának halálával megszakadt ez a családi ág). A fényképeket elnézve, Petőfi valószínűleg nem gondolná ma sem, hogy „megálljunk, mert itt van már a Kánaán”. Mégis, a képekből elsősorban az süt, hogy a kamera mögött állók részei ennek a világnak, és ezzel a szeretettel próbálnak mégis némi kritikát vagy egyfajta szembesülést is megfogalmazni. Számtalanszor találkoztak éppen a legleszakadtabb településen a legboldogabb, legbefogadóbb emberekkel.

Bődey János, Becsvölgye. A zalai település Petőfi utcájában találkozott 2022 őszén a fotós a Bán családdal. István bácsi és felesége, Irma néni végigdolgozták az életüket. Egy kép erejéig odaálltak öreg Wartburg­jukhoz, István bácsi a Zala Volánnál az ötvenes években használt sofőregyenruha utolsó megmaradt darabját, a sapkát viselte.

A fotósok azt tapasztalták, ha úgy mentek oda valakihez, hogy Petőfiről van szó, szívesebben válaszolt. Persze, hiszen szinte minden magyar tudna idézni tőle legalább egy verssort.

Mondhatjuk, hogy Petőfi egy kortalan celeb.

Hirling Bálint: Kutyakaparó csárda, Kocsér. A Pest vármegyei település annak ellenére őrzi a nevet, hogy Petőfi nem túl hízelgően írt róla versében: „Kivül-belül szomorú csárda ez / A Kutyakaparó, / Éhen-szomjan szokott itt maradni / A jámbor útazó, / Mert eledelt nem kap, és hogyha csak / Rápillant borára, / Megátkozza Noét, hogy szőlőt is / Vett be a bárkába.”