Petőfi utcák népe

Magyarországon Petőfiről ne­­vezték el a legtöbb utcát: ha egymás mellé tennénk mind a 2800-at, az Atlanti-óceánig is eljuthatnánk. A lánglelkű poéta iránt senki nem maradhatott közömbös, úgyhogy az elmúlt kétszáz évben minden politikai rendszer – persze a Petőfi-kép aktualizálásával – a maga malmára igyekezett hajtani a vizet. Az utakon, utcákon kívül többek között művelődési házak, könyvtárak, laktanyák, múzeumok és versenyek őrizték nevét. Petőfi mondandója örök érvényű, így elkerülték a több hullámban futó közterület-átnevezési kampányok is.

Ha a töretlen Petőfi-kultuszhoz hozzávesszük a költő születésének 200. évfordulóját 2023 januárjában, tökéletesen érthető, hogy a do­­kumentarista fotóscsapat tagjai miért éppen a Petőfi utcák 266 ezer lakójának világát örökítették meg. Anno a Pictorial Collective három alapítóját: Szabó Bernadettet, Bácsi Róbert Lászlót és Móricz-Sabján Simont az motiválta, hogy olyan fotográfiai közösség alakuljon, amelyben a tagok egymástól függetlenül, de egymást inspirálva dolgozhatnak. A kibővült csapat korábbi Duna-projektje végigkövette a folyót a forrásától a tengerig.

A Petőfi utcák népe mindennek a gondolatiságnak a kiteljesedése, a Pictorial Collective kilenc tagjának – Bácsi Róbert László, Bődey János, Hirling Bálint, Mohai Balázs, Móricz-Sabján Simon (2022 decemberében elhunyt), Pályi Zsófia, Stiller Ákos, Urbán Ádám és Végh László – érdeme, másfél év munkája. A képeiken kirajzolódó, határon túlra is átnyúló képzeletbeli Petőfi utca a nem létező, de mégis sokat emlegetett „átlag­magyarról” kísérel meg szubjektív látleletet adni. A fotográfusok arra voltak kíváncsiak, hogy ha most indulna vándorútjára a költő, vajon mit látna: hogyan élnek ma a magyarok?

Az elkészült képekből 2023 nyarán nagy sikerű kiállítás nyílt a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban, amelyet követően a kollektíva közösségi finanszírozással nekilátott a fotók albumba rendezésének – ez a napokban jelent meg. Az országos korképet felrajzoló fotóprojektet Szálinger Balázs József Attila-díjas költő érzékeny szövegei árnyalják tovább, a képeken kirajzolódó társadalmi merítést pedig Kovách Imre vidékszociológus előszava támasztja meg. Az album szerkesztője Virágvölgyi István, a Capa Központ művészeti vezetője, a kiállítás kurátora; az albumot Polgárdi Ákos, a Magyar Könyvtervezés Díj alapítója tervezte.

Érdekes színfolt, hogy a képek között szerepelnek utca- és emléktáblák, névrokonok és rokonok is (Petőfi oldalági leszármazottai, merthogy a költő fiának halálával megszakadt ez a családi ág). A fényképeket elnézve, Petőfi valószínűleg nem gondolná ma sem, hogy „megálljunk, mert itt van már a Kánaán”. Mégis, a képekből elsősorban az süt, hogy a kamera mögött állók részei ennek a világnak, és ezzel a szeretettel próbálnak mégis némi kritikát vagy egyfajta szembesülést is megfogalmazni. Számtalanszor találkoztak éppen a legleszakadtabb településen a legboldogabb, legbefogadóbb emberekkel.

A fotósok azt tapasztalták, ha úgy mentek oda valakihez, hogy Petőfiről van szó, szívesebben válaszolt. Persze, hiszen szinte minden magyar tudna idézni tőle legalább egy verssort.

Mondhatjuk, hogy Petőfi egy kortalan celeb.