A világ eddig ismert legrégebbi festményét fedezték fel Indonéziában

A szerény kivitelezésű rajz „világosan elmesél egy történetet, amely a legrégebbi ismert ősi elbeszélés”, jóval idősebb, mint a franciaországi Lascaux és Chauvet barlangrajzai – fejtette ki sajtótájékoztatóján Adam Brumm régész, a Nature című tudományos folyóiratban szerdán megjelent tanulmány egyik szerzője.

A mostani felfedezés, amelyet a Celebesz (Szulavézi) szigeti Maros Pangkep közelében lévő barlangban tettek, „első alkalommal tanúskodik arról, hogy átléptük a 50 ezer éves határt” – mondta Maxime Aubert, az ausztráliai Griffith egyetemének régésze, a tanulmány társszerzője.

Aubert szerint az a tény, hogy az emberi faj első képviselői képesek voltak egy „ilyen bonyolult” történetet elmesélni a művészet segítségével, átírhatja a Homo sapiens kognitív fejlődésének történetét.

A kutatók először a korábbi rekordtartó festményen próbálták ki a módszert. Eszerint a vadászjelenet legkevesebb 48 ezer éves, azaz 4000 évvel régebbi a korábbi módszerrel 2019-ben megállapított korához képest. Ezután tesztelték a lézert egy kormeghatározás nélküli festményen, amelyet 2017-ben tártak fel a szulavézi barlangban. Az eredmény szerint a barlangrajz legkevesebb 51 200 éves.

A rossz állapotban lévő festményen három emberi alak látható egy vaddisznó körül. A vörös színt nehéz értelmezni, de ugyanúgy egy cselekvést mesél el, mint a 21 ezer éves, egy bölény által felborított, madárfejű embert ábrázoló lascaux-i rejtélyes „kútjelenet”.

Maxim Aubert feltételezése szerint a művet vélhetően azok az első embercsoportok készítették, akik Délkelet-Ázsián áthaladva érkeztek Ausztráliába, mintegy 65 ezer évvel ezelőtt. A régész szerint csak idő kérdése, hogy régebbi mintákat is találjanak.