Ahol helybe jön az ihlet

Nincs hálásabb feladat annál, mint vendégségbe menni Káptalantótiba munkatársunkhoz! A paradicsomi kertben mögöttem, a fákon túl a katolikus templom tornya magasodik, előttem az egyik tanúhegy pazar látványát karcsú levendulaszálak törik meg – mellettem pedig szó szerint a könyvesház áll, telis-tele sokezernyi kötettel. Ebben a hihetetlen (ironikus vendéglátóm szerint már-már a bukolikus idill és giccs határán lavírozó) békességben, a házőrzővel a lábunk mellett a házi rózsaszörpjét kortyolgatom, és bármeddig hallgatnám.

Olyan családba született Budapesten, ahol nem alaptalanul lett hagyomány a kommunisták utálata. „A szüleim nem szerveztek felkelőcsoportokat, de nálunk ebéd közben nyíltan beszéltek '56-ról meg az oroszokról, a fater szünet nélkül, nyitott ablaknál bömböltette a Szabad Európát. Ezekből az elbeszélésekből idővel összeállt a XX. század történelme, ami tovább fokozta az ellenszenvet, úgyhogy a fennálló rendszerrel szembeni, valamiféle kurucos el­lenszegüléssel felvértezve nevelkedtem. Ren­­geteg könyv vett körül a lakásban, gyerekkoromból csak arra emlékszem, hogy reggeltől estig olvasok. A gimnáziumi évek alatt dolgoztam többek között az Országos Széchényi Könyvtárban, ott jutottam hozzá az akkor még nálunk csak szamizdatban elérhető Hamvas Bélához, Márai Sándorhoz, Szabó Dezsőhöz, ezzel párhuzamosan jött a zene, a filmek, a színház iránti érdeklődés, így tágult a horizontom.”

A rock and roll a nyolcvanas évek elejétől szivárgott be az életébe, és a zenekar-alapítások meg a koncertek „elvittek néhány évet”. A Sexepil frontembereként a magyar underground meghatározó arcának számított; elképesztően inspiratív zenei közegben mozgott akkoriban, amit a Kex, a Spions és az URH után a Kontroll, az Európa Kiadó, a Balaton, a Neurotic, a VHK, a Bizottság fémjelzett. „Míg például Bródy János allegorikusan, virágnyelven üzengetett, addig a mi dalszövegeink direkt módon, nyíltan közvetítették a rossz politikai közérzetünket, a világ összes fájdalmát rázúdítottuk a rajon­góinkra; igaz, néha funkysabb, táncolhatóbb zenével adtuk elő a depressziónkat.”

A Sexepil együttes a megtűrt kategóriában lavírozott – igaz, míg az átlagmagyar háromévente külföldre mehetett, kollégánk rendszerint azzal az indoklással kapta meg a Belügyminisztérium elutasítását, hogy kiutazása közérdeket sért. „Visszagondolva, köszönettel tartozom nekik, mert így viszont bebarangoltam Lengyelországot. Amikor mégis egyszer-kétszer kiszabadulhattunk Nyugat-Európába, nagy részünk elfelejtett hazajönni – én kalandvágyból itthon maradtam.”

A rendszerváltással egy időben lépett ki a zenekarból, és a hangsúly a zenélésről a kulturális publicisztikákkal, recenziókkal, kritikákkal a rangos újságba írásra tevődött át (a kifejezést a tárcaíró-nemzedék egyik utolsó tagjától, Márai Sándortól kölcsönözte). Hegyi Zoltán nevét jegyzik a legendás VOLT Magazin társalapítójaként, majd a Magyar Nemzet kulturális rovatvezetőjeként is; jelenleg a napilapban, a Veszprémi Naplóban, a Mandinerben és nem utolsósorban a Szabad Földben jelennek meg rendszeresen írásai.

Korábban semmi nem kötötte a Balaton-felvidékhez, egyszerűen az utazgatásai során beleszeretett a tájba, aztán konkrétan „egy romjaiban is fenséges házba Mindszentkállán, aminek a megvásárlásához gyakorlatilag mindenemet eladtam. Amikor a felújítást végző kőművesek végeztek az egyik helyiségben, én oda beköltöztem a matracommal és az eszement módon füstölő román olajkályhával, novemberben”. Később itt alapított családot, két lánya, tőlük két unokája született.

Küzdelmes pénzügyi időszakokról mesél abból a korszakból, amikor internet híján még be kellett buszoznia Tapolcára, hogy a cikkeit elfaxolja a szerkesztőségbe. De mindeközben is rendkívül inspiráló értelmiségi közeg vette körül, és az álmát nem adta fel: feleségével életre hívták és a pajtájukban (amit előtte saját lovaik, kecskéik, baromfik népesítettek be) működtették a Pannon Udvarházat. „Az egy négyzetméterre jutó Kossuth-díjasok száma gyakran meghaladta az országos átlagot. Fellépett nálunk a bálványból jó baráttá avanzsált Cseh Tamástól Gryllus Vilmosékon és Müller Péter Sziámin át az operaénekes Gulyás Dénesig sok mindenki, nem beszélve a kiállításokról. Aztán egyre kevesebb pályázatot nyertünk, elfogytak a támogatások, végül be kellett zárnunk.”

Kényszer szülte pár éve a káptalantóti váltást, azóta a falu zsákutcájában egy új paradicsomot varázsoltak maguk köré. Házigazdánk, ha nem muszáj, a kapun se nagyon teszi ki a lábát – talán csak a Marvel-univerzumon kívül eső filmek hiányoznak neki a tapolcai moziból, mondja. „Minek mennék bárhová is, mikor itthon csak kiülök a teraszra, szemlélődöm, és helybe jön az ihlet? Itt születnek a Hegy(i)menet rovat írásai, és itt állt össze nemrég 181 novellaszerű történet életem első regényévé, ami a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg. Az élet különös körforgása, hogy a barátaim gyermekei is közreműködtek az elkészítésében: Cseh András illusztrálta, a borítót Tolcsvay Csaba tervezte. A Garázsmenet (ami a hegyizoli.hu internetes oldalon rendelhető meg) főszereplője a Szabad Föld olvasóinak már ismerős buszsofőr Géza, a helyszín pedig egy magyar falu, napjainkban, felül- és belülnézetből. Géza furcsábbnál furcsább haverjai mind összegyúrt figurák, belőlem és az ismerőseimből. Előfordul, hogy nem történik semmi, máskor felpörögnek az események. Semmiségben a mindenségek.”

Nincs hálátlanabb feladat annál, mint vendégségbe menni Káptalantótiba Hegyi Zoltánhoz! Élete kalandregénybe kívánkozik, gondolatai és történetei kiapadhatatlanok – szóval képtelenség írásban visszaadni a személyiségét és fanyar humorát. Ő maga a hiperrealista szürrealizmus – akárcsak a Garázsmenet szereplői.