Minden kép egy történet

Az ismert népdal szerint a Cifrapalotának zöld az ablaka. Aki viszont személyesen szeretne arról meggyőződni, hogy tényleg zöldre festették-e, jelen pillanatban nem sokat látna a megénekelt ablakokból, hiszen a kecskeméti szecessziós épületet állványok borítják, javában zajlik a 122 esztendős valamikori bérház felújítása. Nem lehetett tovább halogatni a műemlék külső renoválását, mert a majolikadíszek potyogni kezdtek. Hogy a városképi összhangot ne bontsák meg a munkavégzéssel, a nyugati példákhoz hasonlóan kifeszítettek rá egy hatalmas, az épület homlokzatát imitáló molinót.

Ezzel párhuzamosan pedig a nyári turisztikai szezon kezdetére megújították a Cifrapalota második emeletén lévő képzőművészeti állandó kiállítást. Háromszáznyolc négyzetméternyi alapterületén összesen 138 műalkotás, ezen belül 114 festmény, 15 iparművészeti tárgy (üveg, kerámia, textil), nyolc folyamatosan cserélődő grafika és egy szobor kerül a látogatók elé – tájékoztatott bennünket a kiállítás kurátora, ifj. Gyergyádesz László Móra Ferenc-díjas művészettörténész, a Kecskeméti Katona József Múzeum képzőművészeti osztályának vezetője.

A kiállítás hat, egymás után bejárható tematikai egységből áll. Láthatók a Kecskeméti Művésztelep első korszakában (1909–1919) a városban alkotó festőművészek alkotásai, a Farkas István (1877–1944), Tóth Menyhért (1904–1980), Mednyánszky László (1852–1919) és Nagy István (1873–1937) festőművészek életművét reprezentáló kollekciók, valamint a XX. század első felének magyar művészetét bemutató anyag. Kecskeméten 1898-ban alapították meg a város múzeumát, melynek képzőművészeti gyűjteménye mára az ország egyik legnagyobb, legrangosabb műtárgyegyüttesévé nőtte ki magát, és főleg a XIX–XX. századi, illetve a mindenkori kortárs képző- és iparművészet képviselőinek alkotásait sorakoztatja fel.

– Múzeumunk első nagyobb lélegzetű anyaga Nemes Marcellnek, a nemzetközileg is jegyzett magyarországi műgyűjtőnek, mecénásnak köszönhető, aki két lépésben összesen 80 képet aján­dékozott Kecskemét városának. Ne­­mes szándékai szerint a képtáralapítást a művészeti életnek, a népnevelésnek a fővároson kívüli minél szélesebb körben való elterjedését szolgálta. Szinte minden jelentős iskola képviseltetve van: a nagybányaiak közül pél­dául Ferenczy Károly, Glatz Oszkár, Mikola András és Thorma János; a Szolnoki Művésztelep részéről Jávor Pál, Lechner János Ödön, Zádor István és Zombory Lajos; a gödöllőiektől Frecskay Endre és gróf Zichy István; a Nyolcaktól Czigány Dezső, Czóbel Béla, Márffy Ödön, Kernstok Károly és Pór Bertalan. Az irányzatokhoz, iskolákhoz kevésbé besorolható festők közül pedig megtalálhatjuk Gulácsy Lajos, Rippl-Rónai József és Vaszary János alkotásait. Nemes Marcell az adománylevelében is utalt arra, hogy a gyűjtemény alapítása szorosan kapcsolódott a Kecskeméti Művésztelep létrehozatalához.

Ifj. Gyergyádesz László elmondta, hogy a gyűjteménynek sokáig nem volt igazi otthona, 1913-ban a református kollégiumba, 1925-ben a levéltárba vitték „megőrzésre”, majd a vasútkertben lévő városi múzeumban kapott helyet, de utóbbi helyen inkább az állandó kiállításon volt a hangsúly. A legjelentősebb fejlesztések az 1970-es, 1980-as években történtek, ekkor került ide egyebek közt Czigány Dezső és Fényes Adolf műve, illetve a miskei festőművész, Tóth Menyhért hagyatéka. Az egyre gyara­podó anyag 1983-ban költözött a Cifrapalotába, ahol Kecskeméti Ga­­léria, majd Kecskeméti Képtár néven várta a képzőművészet iránt érdeklődő közönséget. Ekkoriban gazdagodott a hírös város a Wolf­ner–Farkas–Glücks-gyűj­teménnyel, vagyis Farkas István festőművész és édesapja, Wolfner József kol­lekciójával, melyet Glücks Ferenc és felesége birtokoltak, mindaddig, amíg 1980. augusztus 1-jén a kecskeméti múzeumnak nem aján­dékozták. A mintegy 400 alkotás között Rippl-Rónai József, Szalay Lajos, Ámos Imre, Anna Margit művei is fellelhetők.

– Az elmúlt évtizedekben is ­jelentős mértékben gyarapodott a gyűjteményünk, de az erre for­dítható költségvetési keret hiányában túlnyomórészt ajándékozás, minimálisan pedig pályázat útján. Érthető módon így elsősorban a kortárs művészet felé fordultunk. Ezen belül a jelenkori magyar zománcművészet, de még inkább a 2000-ben indult és a Kortárs ­Keresztény Ikonográfiai Biennáléhoz szorosan kapcsolódó módszeres gyűjtői tevékenység tekinthető kiemelkedő jelentőségűnek. Nap­jaink művészetén belül van egy speciális egység, mely a keresztény tematikát részesíti előnyben, már túl vagyunk a 600. beleltározott tételen.

A Cifrapalota új állandó kiállításán a legmodernebb, többszintű tájékoztató rendszer és illusztrációs anyag segíti az élményre vágyókat.