Mindörökké fiatal

Egyetlen momentum volt az, amely zavart okozott az erőben, és egy picit megbontotta az euforikus tapsvihart: amikor a kivetítőn megjelent az ukrán elnök fotója, a közönség nem tudta eldönteni, hogy kifütyülje azt, vagy in­­kább megtapsolja a csodás dalt. A Grammy-díjas brit zenész ugyanis az 1991-es Rhythm Of My Heart című slágerét háborús dalnak nevezi, és rendre Ukrajnának ajánlja a fellépéseken. Ezúttal kék-sárgába – az ukrán zászló színeibe – öltözve énekelte el. Nekem a mögötte futó vetítésnek az a képe égett be a retinámba, amelyiken egy kislány állt a romos utcán, kezében „No war!” (Ne legyen háború!) felirattal. Ezzel nem lehet vitatkozni.

A zenész egyébként nemcsak beszél a támogatásról, tesz is érte: 2022-ben feleségével, Penny Lancasterrel a délkelet-angliai Berkshire-ben bérelt házat egy ukrán menekült családnak. Ugyanebben az évben négy teherautónyi ellátmányt szállíttatott a lengyel–ukrán határhoz. Két unokaöccse is a sofőrök között volt, és egy brit székhelyű humanitárius szervezet segítségével 16 ukrán menekültet vittek biztonságban Berlinbe.

A kis kitérő után térjünk vissza a koncertre! Véleményem szerint nem szerencsés politikai felhangot vinni a show-ba, ugyanakkor mindenkinek joga van véleményt nyilvánítani – ­miért ne tehetné ezt meg Sir Rod Stewart is? Aki szerintem egyébként egy kelta mágus, hiszen nem fog rajta az idő. A nyolcvanadik évéhez közeledve is képes tartani a tempót az őt körülvevő csodás hölgykoszorúval, akik, bizony, kemény tempót diktálnak. Jó látni, hogy bár egytől egyig gyönyörűek, nem biodíszletként funkcionálnak a háttérben, hanem nagyon is szerves részét képezik a show-nak: kiválóan énekelnek, táncolnak és muzsikálnak, játszanak hegedűn, bendzsón, hárfán, de még ütős hangszereken is, nem is akárhogyan! Emellett szót kell ejteni a hangszerszólistákról is: a gitáros villámkezű, a szaxofonos aranyszájú, a dobos pedig úgy pergetett, hogy senki sem bírt ülve maradni.

Sir Rod Stewart – akinek több mint 250 millió nagy- és kislemeze kelt el világszerte – pedig sorra elénekelte azokat a dalokat, amelyekhez számtalan élménye kapcsolódhatott a jelen lévő (jobbára negyven pluszosokból álló) közönségnek. Olyan dalok szólaltak meg többek közt, mint a Maggie May, a Baby Jane, a The First Cut Is The Deepest, az I Don`t Want To Talk About It vagy a Forever Young. A ráadásdal pedig – fogadást kötöttem rá, és nyertem – az I am Sailing volt.