Kalákában a Kalákával

Az 56films gyártásában és az NFI támogatásával készült alkotás egyszerre zenés dokumentumfilm, road movie és portréfilm a Kaláka egykori és mostani tagjai­ról. Az 1996 óta változatlan felállásban együtt játszó Becze Gábor, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos és Radványi Balázs mellett megszólal a filmben a Kaláka történetében szintén fontos szerepet betöltő Huzella Péter, Major Gábor és Mikó István is.

Pigniczky Réka az Egyesült Államokban született és nevelkedett ’56-os menekültek gyermekeként, a kaliforniai magyar közösségben hallotta először a Kaláka zenéjét. A filmnek az ad különleges perspektívát, hogy a rendező-producer munkáját átszövi az összmagyarság témája. Már az alapötletet is ez határozta meg: a forgatás alatt a filmesek elkísérték az együttest számos koncertjére, fesztiválokra, turnékra – az utazások során eljutunk a csíkszeredai osztályteremtől a kapolcsi Kaláka-udvaron és az egri Kaláka Fesztiválon át a Karib-tengerig. A film bemutatja, hogy a Kaláka mindenütt ugyanazt jelenti a magyaroknak, bárhol is éljenek a világban: a nyelvi és kulturális közösséget, az összetartozást a verseken és a dalokon keresztül.

Az egyik érdekesség, hogy a zenészek a kolumbiai Cartagena városáról már évtizedek óta énekelnek, de még sohasem jártak ott. A jó barát Kányádi Sándor a Románc című versét itt írta, és így ajánlotta később a zenekarnak: „Jó lenne, ha visszavinnétek dalban a verset oda, ahol született.” Most valóra váltották a kérést, ezeknek a megható pillanatoknak is tanúi lehetünk.

„Sikeresnek kell lenni” – fejti meg a titok nyitját a filmben Gryllus Dániel. Ha nincs taps, nincs visszajelzés, ha nem hívják őket koncertezni, akkor nehezebb megvalósítani azt az életfilozófiát is, amit szintén megoszt: „Az a lényeg, hogy az ember bocsánatot tudjon kérni, és másoknak is meg tudjon bocsátani.” Ez a hosszú évtizedek „együttélésének” kulcsa – hiszen több időt töltöttek már együtt, mint a saját házastársaikkal –, de ez siker nélkül sokkal nehezebben menne.

A filmben a dalok sokszor úgy jelennek meg, hogy az első versszak felvétele, mondjuk, 1972-ből való, a másodiké 1992-ből, ám a kettő között nincs zökkenő. Felemelő látni, ahogy Szabó T. Anna Az ég zsoltára című megzenésített verse az ökumenikus istentisztelet szerves része lesz. A film a zene határokat nem ismerő erejéről is szól. A Kaláka zenéjét a világ minden táján szeretik, még azok is, akik nem beszélnek magyarul. Mégis, a zenénket érzik. És a Kalákával kalákában muzsikálnak.