Kultúra
Kosárfonással, szövéssel és a nemezeléssel vár a Hagyományok Háza a Mesterségek Ünnepén
Hetedik alkalommal szervezték meg az Erdélyi Táncháztalálkozót
Hetedik alkalommal rendezték meg szeptember 5–7. között Székelyudvarhelyen az immár hagyományos táncháztalálkozót. Az esemény jelentőségét Kelemen László, az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány elnöke méltatta.
A Táncháztalálkozó jelentős múltra tekinthet vissza, hiszen a világ első táncháztalálkozóját 1978-ban Székelyudvarhelyen rendezték. Ezt két másik találkozó követte, a Ceaușescu korszakban viszont a negyediket már betiltották. Az Erdélyi Hagyományok Háza megalakításakor különös figyelmet fordítottunk e nemes tradíció folytatására, s ez volt az első nagy rendezvény, amit újraindítottunk
– foalmazott az alapítvány elnöke.
Mint mondta, az idei Táncháztalálkozó immáron a hetedik volt a sorban, s a résztvevők véleménye alapján e jeles esemény minden évben jobb és jobb, s beépül az erdélyi kulturális életbe.
A siker egyik alapja, hogy Székelyudvarhely is teljesen magáénak érzi a rendezvényt
– méltatta a házigazdákat, hozzáfűzve, hogy a Küküllő menti város ideális helyszín, a városi park és a Művelődési ház környéke alkalmas arra, hogy sok kicsi közösség szétszórtan tudjon mulatni, s bemutatni a saját kultúráját.
Ezzel az ars poeticával a 78-as lelkületet visszük tovább, és osztjuk meg az ideérkezőkkel. Nem kívánunk a legnagyobbak lenni, de természetesen a szélesebb tömegeket vonzó helyszín, a Városi Sportcsarnok is híven szolgálja a találkozó sikerét. Idén a létesítményben a Ritka magyar című produkciót Kallós Zoltán emlékére állítottuk össze, és nagy sikerrel mutattuk be
– mondta.
Kelemen Lászó szerint a kiteljesedés a fontos, ezt tartja mérvadónak, a fesztiválon pedig összekötő kapocs a kisközösségek találkozása, a több ezer ember jelenléte Romániából és az egész Kárpát-medencéből.
Az idei találkozón újdonságnak számított a kézművesek hangsúlyozottabb jelenléte a fesztiválon. Ez nemcsak az árusítást jelentette, hanem a mesterségbemutatók olyan régi szakmákra fókuszáltak, mint például a kovácsmesterség. A gyerekfoglalkoztatások is üde színfoltjai voltak az eseménynek, s a legkisebbek éltek is a páratlan lehetőséggel.
Ez is érdekelhet
A kultúrának az a sajátossága, hogy mindig újabb és újabb generációval kell megismertetni és megszerettetni. Nekünk is az a legfőbb célunk, hogy az újabb generációkat e bűvkörbe becsábítsuk; ezért hangsúlyozottan figyelünk a fiatalságra és a gyerekekre is. Ezen túl – a XX. századi gyűjtéseknek köszönhetően – temérdek anyag áll rendelkezésre, amiben mindenki meg tudja találni a saját lokális kultúrájának az alapját. Fontos célunk, hogy ezeket a gyűjtéseket elérhetővé tegyük, Kallós Zoltán szavaival, miszerint »Minden gyűjtés annyit ér, amennyit hasznosítanak belőle«
– fogalmazott Kelemen. Hozzáfűzte, hogy a táncos szakemberekkel sikerült megosztani azt a dilemmát, hogy miként tudnak a magyar
cigánysággal „hathatósabb kapcsolatot kialakítani, s ősi kultúrájukat közkinccsé tenni.”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.