Több mint száz év meséi

Az akkor mintegy 57 holdas közpark Tallherr József állami építész pontos tervei alapján készült el. Mértanilag szerkesztett hálózatban sétányokat létesítettek, a szigorú geometrikus elrendezés egyik tengelye a vendéglővé átalakított Daun-villára irányult. A park beültetését Kock Antal városi kertész dolgozta ki: a korban népszerű franciakertek példáit követték, Budakesziről és Dunabogdányból háromezer fát ültettek ide. A park 1787-ben kapta a Városmajor nevet, és hamar népszerűvé vált a pest-budai lakosság körében.

A park fenntartására kezdetben csak az itt működő vendéglő bevétele állt rendelkezésre. Mivel az összeg kevésnek bizonyult, 1825-ben – a Városligethez hasonlóan – mutatványosbódék felállítását engedélyezték. A park népszerűsége tovább növekedett, a május eleji tavaszünnep egyik legfontosabb helyszínévé vált.

A mutatványosbódék azonban vurstli­han­gulatot teremtettek, a parkban sétálgató párokat és a családjukkal játszó gyerekeket felváltották a huligánok, akik hangoskodással és ivászattal ütötték el idejüket. Bár a Városmajor környékén villák egész sora épült fel, a közpark a XIX. század második felére fokozatosan lezüllött, és az elhanyagoltságot tetézte, hogy a katonaság is folyamatosan igénybe vette a területet.

A sorozatos panaszokra a város visszatérő válasza a pénz hiánya volt, végül mégis közpénzen rendezték a parkot. A legfontosabb lépés 1917 és 1920 között a ki-kiáradó és poshadt vize miatt kellemetlen szagot árasztó Ördög-árok befedése volt, majd a vurstli bezárása következett. A nagyívű építkezések sorában 1923-ban elkészült a park talán legemblematikusabb épülete, a Városmajori Jézus Szíve-templom.

A főváros első, modern stílusban épült vasbeton templomának geometrikus formáit és finom íveit Árkay Bertalan építésznek köszönhetjük, aki római minták alapján tervezte meg. A Bauhaus és a minimalista építészet jegyeire is hajazó nagytemplom, valamint a népies stílusjegyeket viselő kistemplom együttese már akkor egy példátlan építészeti különlegességnek számított, igazi ellenpontja volt a Horthy-korszak neobarokk világának. Ugyanakkor 1933-as átadásakor kisebb ellenállásba ütközött a hívek körében, kritikusai csak Istengarázsnak csúfolták.

Az üvegablakokat Árkay felesége, Sztehlo Lili alkotta. A mennyezetet Aba-Novák Vilmos freskói díszítik, a reliefeket Ohmann Béla és Pátzay Pál készítették, a kerámiák Kovács Margit alkotásai. A Szent Imre születéséről szóló freskót Molnár C. Pál festette. Mind Rómában tanultak, de mind a magyar hagyományokat megújítva alkottak.

Olaszországból érkezett haza a templom egyik leghírhedtebb látogatója, Kun páter is. Kun András kiugrott minorita szerzetes a II. világháború alatt a Városmajorban elkövetett nyilasrémtettek egyik kulcsfigurája volt, részt vett számos zsidó megkínzásában és kivégzésében. Egyszer, a templomban tartott beszédét a következőkkel zárta: „Dicsértessék Jézus Krisztus! Kitartás, éljen Szálasi!”

A templomot 1942-ben bombatámadás érte. Újjáépítették, a becsapódás helyére ma egy Mária-szobor emlékeztet.

Még a „fénykorban”, a két világháború között Budapesten előszeretettel helyeztek el a játszótereken a gyerekek fantáziájához közel álló szobrokkal díszített kutakat. Ennek a törekvésnek mentén kapott felkérést 1932-ben Telcs Ede, hogy a korábban több kiállításon nagy sikert aratott Hüvelyk Matyi-kisplasztikáját díszkút céljából mintázza meg. A művész őszre készült el a szoborral: a kis legényt árvalányhajas kalappal, magyar nadrágban és a hét mérföldet lépő csizmájában ábrázolta, félig a mesebeli alakból, félig a valóságból összegyúrva. Bronzba öntése és felállítása 1933-ban történt meg. A mesehős a Mészáros Andor építész által tervezett, nyolcszögletű talapzaton állt a városmajori nagy játszótéren, kagylódíszítésű, kerek medence vette körül.

A kalandos sorsú alkotás olyan nagy népszerűségre tett szert, hogy azt bronzban és terrakottában is kivitelezték, sőt később a herendi gyár porcelánban is forgalomba hozta. A szobor a II. világháborúban találatot kapott, „javítóműhelybe” került. Onnan azonban 1954-ben nem eredeti helyére, a Városmajorba, hanem a Vidám Park elé helyezték. 1981-ben kútszoborként újra visszavitték a Városmajorba, majd később innen színesfémtolvajok ellopták. A főváros 2007-ben pótolta, de most a „lopásbiztosabb” mészkőből készíttette el a Baján található bronzmásolat alapján.

A háború után szépen lassan visszaépítették a lerombolt épületeket, a szocializmus alatt pedig visszatértek a mutatványosbódék. A budai vurstliként is emlegetett helyen ­óriási rendezvényeket tartottak, főként május 1-jén.

Még 1922-ben nyitotta meg kapuit a Révész Artúr tervei szerint készült szabadtéri mozi. A színpad végül 1950-től kezdett el színházként funkcionálni, először a XII. Kerületi Tanács rendezett itt műsoros esteket, a színpad munkáját a népművelési osztály irányította. Az első pontos adatok 1952. július 13-ról származnak, amikor a Madách Színház Tabi László A piros sapkás lány című darabját adta elő.

Újdonságnak számított 1964-ben, hogy az esztrádműsorok helyett immár tizennégy vidéki színházi bemutatót láthatott a Városmajori Szabadtéri Színpad közönsége. Az 1965-ben felújított színpad szenzációjának szánták a veszprémi Petőfi Színház vendégjátékát, William Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékának húsz előadását – a közönség azonban távol maradt, végül csak kilenc előadást tartottak.

A nyolcvanas évek végén, néhány éven keresztül ismét kertmoziként működött. Az első operabemutatóra 2013-ban került sor, Amadeus Mozart Figaro házassága című vígoperáját vitték színre Hábetler András rendezésében. 2013-ban először rendezték meg ezen a néven a Városmajori Színházi Szemlét, ekkor a legjobb előadás a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Liliomfi című előadása volt, Vidnyánszky Attila rendezésében.

Lapzártánk idején még zajlik az idei Szemle Plusz programsorozat a Városmajori Szabadtéri Színpadon és a Kristály Színtérben. A hat vidéki és határon túli nagyszínpadi alkotás, illetve a hat budapesti kamara-előadás versenyén túl most először a színészképző iskolák is bemutatkozhattak egy-egy vizsgaelőadással.