Fontos még az igazság?

Maradjunk még kicsit a múltban! Reginald Rose műve 1954-ben eredetileg tévéjátéknak készült, három évvel később világhírű mozifilm született belőle, a színpadi változatot pedig 1964-ben írta meg. Az biztos, hogy minden változata sikeresnek bizonyult. Sidney Lumet első nagyjátékfilmjét rögtön a legjobb rendező, a legjobb film és a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában jelölték Oscar-díjra – pech, hogy abban az évben a szintén zseniális alkotás, a Híd a Kwai folyón az összes kategóriában felülmúlta. A Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon viszont elnyerte a fesztivál fődíját, az Arany Medvét.

A megértéséhez tudni kell, hogy az amerikai törvények szerint a bírósági tárgyalás után civil esküdtek hoznak ítéletet, de az ítéletnek (bűnös vagy nem bűnös) osztatlannak kell lennie. De hogyan hozhat egyhangú döntést egy teljesen különböző emberekből álló társaság, akik még a szavak jelentésében sem tudnak megegyezni egymással? Ennek a folyamatnak nyújtja megrázó példáját az alkotás tévében, filmvásznon és színpadon egyaránt.

A történet szerint a tizenkét esküdtnek egy apagyilkossággal vádolt bevándorló fiú sorsa fölött kell döntenie. Ha felmentik, talán egy bűnözőt szabadítanak a társadalomra. Ha elítélik, talán egy ártatlan embert küldenek a halálba. 
A tizenkét esküdtből tizenegy a tárgyaláson elhangzottak alapján meg van győződve arról, hogy a vádlott bűnös. Ám a 8. számú esküdt véleménye eltér a többiekétől az első szavazásnál – az 1957-es filmben őt Henry Fonda alakította, a Kultúrbrigád előadásában Gyabronka József. Nem állítja, hogy a fiú nem bűnös, de úgy véli, a bemutatott bizonyíték közvetett, és a fiú megérdemli, hogy a halálos ítélettel egyenértékű bűnössé nyilvánítás előtt időt szánjanak ügyének átgondolására.

Úgy döntenek, hogy megpróbálják meggyőzni a kétkedő 8. számú esküdtet, egymás után sorolják fel az ügyész által bemutatott és általuk elfogadott bizonyítékokat. A szellemi küzdelem során fény derül a gyilkosság egyes részleteire és a vallomásokban rejlő ellentmondásokra, sőt, az esküdtek jelleme is egyre jobban kirajzolódik Az eredmény? Egyre többüknek lesznek kételyei a vádlott bűnösségét illetően.

Az esküdteknek az a feladatuk, hogy egy szobába bezárva pártatlanul megvizsgálják a tényeket, de saját életüket nem tudják az ajtón kívül hagyni. Egyre több lesz az előítélet, és egyre kevesebb a racionális érvelés, az együttműködés. Már sokkal inkább a személyes érzelmek, mintsem a valóság tényei dominálnak. Számít-e még, hogy mi az igazság?!

Az egyetlen térben játszódó történet nem mozgalmasságának, hanem a mélyben zajló események mesterfokú (jellem)ábrázolásának köszönheti sikerét szerte a világon. A befolyásolhatóság, az önmagunk csalódásainak, vágyainak elnyomása, a megfelelési kényszereink, a múlt-jelen-jövő látszólag egyszerű, mégis bonyolult rendszereinek felismerése és összefüggései – ezekre mind-mind rávilágít az előadás.